Hunyad
Hunyad vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk királyhágóntuli (erdélyi) részében, a Maros folyó két partján. A vmegyét Ny-on Krassó-Szörény és Arad, É-on Torda-Aranyos, K-en Alsó-Fehér és Szeben vmegye, D-en Románia határolja; határai nagyrészt természetesek. Területe 6932,04 km2. H. vármegye hazánk leghegyesebb vármegyéi közé tartozik, melyben az alacsony hullámos dombvidéktől az örök hóval fedett magas hegységig a hegyképződés minden neme fellelhető. A vármegye domborzatának alapját a folyóvizek adják meg; legészakibb részét, a Fehér-Kőröstől É-ra a Biharhegység nyulványai borítják, melyek a Gajnában (l. o.) érik el legnagyobb magasságukat (1480 m.). Ettől D-re, a Maros völgyéig az Erdélyi-Érchegység több csoportja emelkedik, u. m. a
Hunyad vármegye cimere.
Kőrösbányai hegység (Magura 904 m.), Csetrás vagy Nagyági hegység (1134 m.) és az Ompolymelléki hegység végső ágai (Vulkán 1264 m.). A Maros völgyétől D-re a vármegye Ny-i részeit behálózzák a Pojana Ruszka (1359 m.) kiágazásai, melyek D-felé a Vaskapu-szorosig (656 m.) érnek, K-felé a Sztrigy völgyéig bocsátott dombsorokban végződnek. Ettől K- és D-felé merednek égnek H. vármegye leghatalmasabb hegységei; legdélnyugatibb sarkában a Godján-Szárko hegység néhány magas csúcsa (Vurvu Petri 2195 m., Petreanul 1898 m.) emelkedik, mig a Sebes (Riu mare) völgyétől K-re huzódik H. vmegye legimpozánsabb s legzordabb hegysége, a Retyezát (2486 m., l. o.), mely 2000 m.-t meghaladó főgerincével, keskeny szaggatott oldalgerincével, s mélyre bevágódó völgyeivel a Magas-Tátrára emlékztet. Vele párhuzamosan, a Román-Zsil völgyén tul a Határszéli hegycsoport (1870 m.) kevésbé zord gerince huzódik, melyen át a Vulkán-szoros s a Zsil völgye közvetíti az átjárást Románia felé. A Zsil völgyétől K-re a Pareng csoportjának egy része (Mundra 2520, Preng 2076 m.) esik H. vmegye földjére, mig ettől É-ra a Kudsiri havasok nagy kiterjedésü csoportja (Surián 2061 m., Batrina 1794 m.) terül szét, melynek ágazatai a Sztrigy és Maros lapályain lapulnak le. Eszerint H. vármegye legnagyobb része hegyes és zord talaj s művelhetőbb területeit a Maros és mellékvölgyei (főleg a szászvárosi, a Sztrigy és Egregy mente) szolgáltatják a vármegye derekán. Innen egészen elzártan az Érc-hegység gerince mögött fejlődik ki É-on a Fehér-Kőrös völgye és D-en a Románihához csatlakozó Zsil-medence. A Sztrigy által a Maroshoz csatlakozó Hátszegvölgy hatalmas görkövei miatt szintén alkalmatlan a művelésre. A vármegye orográfiája eszerint a maroshoz alkalmazkodik. Geologiai szempontból a Maros-balparti hegyek kristályos palákból alakultak, É-on az Érchegység trachitból áll s ez a trachiterupció Dévánál is jól elkülönített csoportot képez. A Cserna és Sztrigy környékén a harmadkor szelid hajlásu rétegei domborulnak fel, mig a Maros mentét diluviális terrasszok követik s a hátszegi medence is negyedkori kavics- és görélylerakódásokból áll.
Folyóvizei közül a Maros Balomirnál a Kenyérmezővel köszönt H. vármegyébe s csak Déván alul kezd szükülni; e 100 km. hosszu völgy a vármegye legtermékenyebb részét képezi s Déváig átlag 5 km. széles, bár 7-8 km.-nyire is összeszükül. Balparti jelentékenyebb mellékvizei a Kenyérviz (Kudsir patak), a Városviz v. Pec, a jóval nagyobb Sztrigy (mely a Sebest vagy Riu marét veszi magába), a Cserna vagy Egregy és a Dobra; a jobbparti vizek közül a gyógyi viz leghosszabb. H. vármegye második főfolyója, a Fehér-Kőrös a vármegye É-i határán ered, s Kristyorig D-re, onnan nagyobbára Ny-ra folyik, Baszarabászánál lépve át Arad vármegye földjére. A harmadik vizmedence a Zsilé, mely a Kudsiri havasokban eredő Magyar-Zsil és a Retyezát D-i oldalán fakadó s hosszabb Román-Zsilnek Alsó-Borbatyennél való egyesüléséből alakul. Végül a vármegye Ny-i szélén a Vaskapu-hágó által Hátszeg vidékétől elválasztott s Ny-ra lejtő bisztra a Temes mellékvizeihez tartozik. A folyók ilyetén elosztása a H. vármegyei felföldet is széttagolja, oly módon, hogy a külső keretet mindenütt a már említett hegykoszoruk alkotják s a közép felé lankásodó dombvidék hullámzik. Nagyobb állóvizek H. vármegyében nincsenek; néhány kis hegyi tó (Zenoga) a Retyezát csoportját ékíti. Ásványos forrásai közül az algyógyi és bábolnai tiszta hévforrás, az alsó-vácai kénes hévforrás, a dévai konyhasós és a boholti savanyuforrás említendő; A.-Vácán, Boholton és Algyógyon kisebb fürdők is vannak berendezve.
Éghajlata a lapályos érszen mérsékelt, a hegységekben igen zord; a leghidegebb hónap a január (-5,2), a legmelegebb az augusztus (18,0°); a hőmérséklet szélsőségei 34,4 és -20,6 C°. A csapadék évi mennyisége Déván 683, Petrozsényben 1001 mm.
Ásványkincsekben H. vármegye bővelkedik; Nagyát, Nagy-Almás (Mindszent), Ruda (12 apostol és zdraholci János evangelista), Kis-Bánya (Boica), Füzes-Borbára aranybányászata az egész országban elsőrendünek van elismerve. Nagyág tellurércei (nagyágit, sylvanit) a legjövedelmezőbb kincstári bányászat alapjául szolgálnak (1746 óta). A multban virágzott aranymosás azonban teljesen háttérbe szorult s csak ritkán látni a Maros és Fehér-Kőrös mentén egy-egy primitiv aranymosót. H. vármegye vasbányászata is jelentékeny. Vajda-Hunyag közelében a gyalári vashegy, a govasdiai magas kemencén kivül a vajda-hunyadi 3 kohót is jó minőségü érccel látja el. Hunyady János lovagvára alatt hatalmas ipartelep keletkezett s 1891. a Martin acélgyárat is megépítteté az állam. Gyalárról (16 km. légtávolság) Obach rendszere szerint épült sodronypályán szállítják a vaskövet s e sodronypálya folytatása (még 16 km.) a Ruszka-Pojana erdőségeiből termelt faszenet is lehozza.
Vajda-Hunyad mellett alsó-Telek a brassói bánya- és kohótársulat puszta-kaláni kohója és vasolvasztója számára termeli a gyalárihoz hasonló minőségü vasércet. A Ruszka-Pojana keleti völgyeiben még igen sok kiaknázni való vastelep hever parlagon s a század elején a Cserna mentén működött apró kohók és hámorok szerepét most teljesen Vajda-Hunyad egyesíti magában. Innen a nyers vasat Piskin át az alkenyéri állomásra, azontul 16 km. tengelyen Kidsirra szállítják, hol szépen berendezett hengerművek végzik a további feldolgozást. A nyers vas igen nagy részét a diósgyőri állami vasműveknek szolgáltatják át, sőt másfelé is szállítják. A Zsil-medencében hazánk leggazdagabb széntelepét a petrozsényi vasuti állomás körül 1867-től a brassói bánya- és kohótársulat vette volt művelés alá, mely ujabban Dilsán tul nyugatra az Anyiosza-völgyben is működni kezdett. Az állam a távolabb eső Petrillán, Lónyabányán kezdte meg a szénfejtést és iparvasutat építtetett a petrozsényi állomáshoz. A brassói társulat az állami szénmezőket is haszonbérbe vevén, ez idő szerint kizárólag rendelkezik a Magyar-Zsil-medence széntelepeivel, melyeknek gazdagságáról kellő tájékoztatást nyujthat a Deákgyarmaton (Livazeny) alul eszközölt furatás, hol 730 m. mélységig kimutatták a szénelőjövetelt. A Román-Zsil mellett a szénmedence Ny-i szárnya egész Kimpuluj-Nyágig (45 km.) fejlődvén, ott most Zsil-Farkaspataknál (Lupény) ujabb bányatelep alakult, mely 1892 juliusától vasutat is nyert. A zsili barnaszén a Tiszáig eljut és Romániában a nagy vámok dacára versenyt tart az angol szénnel. A kőfejtés is nagy arányokat öltött. Az aranyi hegy augit-andezitjét a Tisza-hidnál (Szolnok) képviselve láthatjuk a gyertyánosi kitünő mészszel együtt. A dévai augit-andezit kockái szolgáltatták Arad kövezetének nagy részét. A rómaiak által is fejtett bukovai márványbányát legutóbb kezdik használni. Petrozsény és Banyica körül is sok kőfejtés látható. A mészégetés inkább a helyi fogyasztásra szorítkozik. Szászvároson 1 gipszgyár is működik. Az ásványtermékekkel üzött házi iparból a fazekasság sokfelé, igy Vajda-Hunyadon, Nagy-Baár és a volt Zarándban, Obersián foglalkoztatja a lakosságot. Stanirsa, Dupapiatra, Kőboldogfalva malomköveket termelnek, Nagy-Almásról a legrégibb kenyésütőt, az u. n. cestet, magyarul bujdosó, hordják szét nagy vidékre.
A növényország terményei is sokfélék; a vármegye termő területe 751 064 ha., miből 163 061 ha. szántóföld, 13 787 ha. kert, 96 911 ha. rét, 117 983 ha. legelő, 39 ha. nádas, 1743 ha. szőllő és 357 540 ha. erdő; a nemtermő terület 30,181 ha. A földmivelés főbb ágai: a buza (1892) 42 744 ha. területen termeltetett 571 273 hl.), rozs (10 500 ha. termése 184 913 hl.), zab (11 882 ha., termése 255 976 hl.), kevesebb kétszeres, árpa, burgonya s igen sok kukorica (53 758 ha., termése 1,083 302 hl.). Mindezek a téresebb völgylapályokon, az erdő hegyhátakon műveltetnek. A MAros terén főleg a Kenyérmező, Lozsád határa s a Hátszegvidék egyes községei (Fejérviz, Buj, Bajesd) kitünő buzát terem s amellett sok ott a rozs és a zab. A kukorica megyeszerte el van terjedve s a Zsil-völgy koránérő saját kukoricafajt produkál. A vármegye É-i részében (a régi Zaránd vármegyében) a rozs és zab, az Erdőháton a tavaszi buza tenyészik. A mezőgazdaság szolgálatában áll a hunyagvármegyei gazdasági egylet és az algyógyi földmivesiskola. A hegységben jelentékeny a szilvatermelés, melyből Brád, Dobra, Maros-Illye vidékein nagymennyiségü szeszt s lekvárt készítenek. Gyümölcstermelése általában virágzó s nagy jövővel kecsegtet. A Fehér-Kőrös vidéke, főleg a jobbparti völgyekben fel a Gaináig, kitünő cseresznyét, meggyet, almát termel. A bulzesdi alma februárban kerül elő a vermekből s megyei specialitás, épp ugy az oda való cseresznyét, meggyet juniustól augusztusig lóháton kosarakban szállítják fel Kolozsvárig, el Nagy-Enyed, Déváig, sőt Aradig. A Marosba néző völgyek (gyógyi) gyümölcsét messze földről keresik; a dévavidéki batulalma, kaszin és őszi barack, a szászvárosvidéki dió (Sebeshely) csemegeszámba megy Budapesten. A Maros jobbpartján (Bokaj, Algyógy, Bábolna, Rapolt), a Sztrigy mellékén (Mácsó, Oklos) jó bor. Egész nagy vidékek életforrása azonban az erdőgazdaság. Vajda-Hunyad, Déva mögött az Erdőhát 1500 km2-nyi területét a favágás, szénlés tartja fenn. A retyezátalji hegységek, valamint Felkenyér lakói épületfa-, zsindely-, deszkaáruikkal a városok ismert alakjai. Puj, Petrozsény, Iszkrony gépfürésztelepei áruikkal az Alföldre elhatolnak. Dobroiz község hordói, Riskulica bordái, Tipunyateb abroncsa ügyes házalók után le a Dunáig, sőt Romániáig terjed. A megye hegyesebb területei kizárólag erdőművelésre alkalmasak. Az erdőterület a vármegyének majdnem felét teszi s nagy vidékeken egyedüli foglalkozást és jövedelmet nyujt a lakosságnak. Állandó rendszeres erdőgazdaságot a kincstáron kivül a nagyobb birtokosok, köztük a Kendeffy-család folytat s ennek petrozsényi fürésztelepén kivül a borbátvizi völgyön és Iszkronyban találni még nagyobb fürésztelepeket. A kincstár az alkenyéri állomás mellett látható fürésztelepet foglalkoztatja a kudsiri erdőkből. A hátszegvidéki lakosság a Retyezát alján kezdetleges fürészekkel állítja elő a közeli városokban szekérszámra eladogatott deszka- és épületfaáruit.
Állatállománya volt az 1884. évi összeirás szerint: 114 603 db magyar s 20 036 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 2959 bivaly, 10 451 ló, 141 szamár és öszvér, 74 637 sertés, 178 047 juh és birka és 33 352 kecske. A szarvasmarha tenyésziránya az erdélyi magyar faj mellett a pirostarka hegyi faj. Nagyobb tehenészet Déván és Zámon van. A lónevelés emelésére 6 fedeztetési állomás szolgál. Legfeljebb a juh- és sertéstenyésztés; utóbbinak a nagykiterjedésü havai legelők nagyon kedveznek. A vármegye szárnyasállománya volt 115 574 db tyuk, 1648 pulyka, 9448 lud, 8013 kacsa és 3103 galamb. Ezenkivül összeiratott 12 639 méhkas. A vadászat a magasabb hegységekben igen gazdag zsákmányt ad.
Lakóinak száma 1881-ben 248 464 volt, jelenleg (1891) 267 895; a tiz évi szaporulat 19 431 lélek, vagyis 7,6%. Egy km2-re 39 lélek esik s igy H. vármegye hazánk ritkább népességü vidékei közé tartozik. Nemzetiség szerint van a vármegyében 17 167 magyar (6,4%(, 8047 német, 238 486 oláh (89%), 347 tót, 47 rutén, 30 szerb és 3756 egyéb, utóbbi leginkább a szépen fejlődő bányavállalatoknál. A magyarság gyarapodása az utolsó 10 év alatt 7153 (36,8%);szaporodott jobbadán bányavállalatok, városok telepeseiből s a külföldi jövevények beolvadása által. Ezzel szemben az oláhság is tetemes gyarapodást mutat: 21 072, előbbi létszámának 9,7%-a s itt a természetszerü fajszaporaság mellett az iparvállalatoktól ideédesgetett idegenek szintén szerepelnek. A vármegye 428 községéből azonban csupán 273-ban lakik magyar s ezek közül is 246-ban a magyarság nem éri el a 100-at s csupán 27 községben találkozunk 100-nál népesebb magyar szigetekkel. Hitfelekezet szerint van 15 121 róm. kat., 50 520 gör. kat., 190 018 gör. kel. (70,9%), 2202 evang., 7351 helv., 206 unit., 2470 izraelita és 7 egyéb.
Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1513, őstermelés 88 904, bányászat és kohászat 4261, ipar 6473, kereskedelem 658, hitel 25, közlekedés 576, járadékból élő 974, napszámos 8049, házicseléd 3647, háztartás 60 208, egyéb foglalkozásu 338, foglalkozás nélküli 16 398, letartóztatott 160. Az őstermelés mellett a bányászat, kohászat és ipar is jelentékeny; utóbbi telepei közül a vasgyárak (Vajda-Hunyad, Kudsir, Puszta-Kalán) legjelentékenyebbek; vannak ezenkivül nagyobb fürészgyárak (Puj, Iszkrony, Petrozsény), szeszgyár (Szászváros), gipszgyárak (Szászváros), mozdony- és kocsijavítóműhely (Piskitelep), stb. A házi ipar egyes cikkei is el vannak terjedve, igy a falusi népi házi bodnármunkáival egész Erdélyben házal. A kereskedelem tárgyai leginkább fa és faáruk, kőszén, vasércek és vasáruk, állatok, gyümölcs és gabona; élénkebb marhapiacok: Algyógy, Déva, Hátszeg, Kőboldogfalva, Maros-Illye, Szászváros, Petrozsény és Vajda-Hunyad. Az üzleti élet élénkítésére szolgál 1 bank, 5 takarékpénztár és 7 szövetkezet.
Közlekedés tekintetében említendő, hogy H. vármegyében 167 km. állami és 639 km. törvényhatósági ut van. A vasutak 3 irányban szelik a vármegyét, u. m. Zámtól Alkenyérig, mely fővonalból Piskinél a vajda-hunyagi és petrozsény-lupényi vonal ágazik ki; e vonalak hossza 200 kilométer.
Közművelődés tekintetében Hunyad vármegye örvendetesen fejlődik. 1891-1892. 40 552 tanköteles közül iskolába jár 57%: 23 119, holott ezelőtt 20 esztendővel (1871) még alig látogatta az iskolákat 10% s a magyar felelős minisztérium megalakulása után kiadott kulturális térképen Hunyad vármegye a legsötétebb folt volt. A magyarság az iskolalátogatásban is első helyen áll, ugy hogy 3719 tanköteles magyar gyermekből (az összesnek 9%-a) 3541 járt iskolába (96%). A megye 428 községéből 282-nek (1891) van helyben iskolája, 125 szomszédos község iskolájához csatlakozott és 20 község teljesen nélkülözte az iskoláztatást. Az iskolák működését a hegyi községek kicsisége s részben tulságos szétszórtsága nehezíti meg. Az elemi iskolák közül jellegre nézve 34 állami magyar tannyelvvel, 23 községi (ebből 4 magyar tannyelvvel), 10 róm. kat., 12 ev. ref. (magyar tannyelvvel), 2 ág. ev. (német tannyelvvel) és román tannyelvü gör. kat 34, gör. kel. 207. Ily módon 60 magyar tannyelvü elemi iskolával szemben áll 260 román tannyelvü és 2 német tannyelvü iskola. Utóbbi időben az állami mellett a bányavállalatok is örvendetes részt vesznek az iskolaalapításban. Az elemi iskolákon felül még 2 polgári leányiskola (Déva és Szászváros), egy bányászati szakiskola (Nagyság), 8 ipariskola, egy 1892. Kuun Kocsárd gróf alapítványából az EMKE és földmiveési minisztérium által Algyógyon létesített székely földmives-iskola, egy állami tanítóképző (Déva), egy állami főreáliskola (Déva), egy ev. ref. felekezeti gimnázium (Szászvároson az ev. ref. Kuun-tanoda) működik. Ide járul még 10 óvoda (6 az EMKE segélyével) és 24 nyári menhely (1892), (ezek közül 6 az EMKE költségén). A közművelődési intézmények közül az egész megyére kihat a hunyadvármegyei történeti és régészeti társulat, melynek dévai muzeuma országos érdekü leleteket tartalmaz. A társulat államsegélyt élvezve, Várhelyen, Dacia egykori fővárosában (Sarmisegethusa) évről-évre ásatásokat s a megye több pontján is történelmi, etnologiai kutatásokat rendez.
Közigazgatás. H. vármegye 10 járásra oszlik s 4 rendezett tanácsu város van benne, u. m.:
| Járás, város | Ebből |
| Községek | Lakók | magyar | német | oláh | Lakott |
| száma | száma | házak száma |
| Algyógyi járás | 35 | 22 367 | 569 | 267 | 21 219 | 5 352 |
| Brádi járás | 29 | 28 594 | 1 171 | 1 020 | 25 831 | 6 164 |
| Dévai járás | 56 | 29 201 | 2 644 | 1 030 | 25 243 | 6 655 |
| Hátszegi járás | 67 | 37 940 | 1 126 | 257 | 35 821 | 7 628 |
| Hunyadi járás | 54 | 20 356 | 1 278 | 496 | 18 459 | 4 590 |
| Kőrösbányai járás | 35 | 19 650 | 373 | 49 | 19 059 | 4 278 |
| Maros-Illyei járás | 76 | 35 967 | 740 | 270 | 34 736 | 7 709 |
| Petrozsényi járás | 14 | 18 701 | 2 762 | 1 581 | 13 788 | 3 037 |
| Puji járás | 28 | 14 622 | 435 | 96 | 13 761 | 3 059 |
| Szászvárosi járás | 34 | 25 301 | 1 084 | 686 | 23 196 | 6 154 |
| Déva rend. tan. város | 1 | 4 657 | 2 187 | 415 | 1 197 | 366 |
Szászváros rend.
| tan. város | 1 | 5 650 | 1 437 | 1 371 | 2 570 | 1 062 |
Vajda-Hunyad
| rend. tan. város | 1 | 3 037 | 904 | 360 | 1 610 | 624 |
| Összesen | 432 | 267 895 | 17 167 | 8 047 | 238 486 | 57 494 |
A vármegyében van 4 rend. tan. város, 6 nagy és 422 kisközség, továbbá 47 puszta. A községek tulnyomó részben kicsnyek, 2000 lakoson felül csak 11 van, de ezek közül a brádi és kőrösbányai járásokba tartozók annyira szét vannak a havasokon szórva, hogy a községi élet előnyeiben lakosságukat nem részesíthetik. Legnépesebb Szászváros 5650 és Déva 4657 lakossal. Székhelye Déva. Az országgyülésbe H. vármegye 6 képviselőt küld. Egyházi kormnyzatra nézve H. vmegye a gyulafehérvári róm. kat. püspökséghez 16, a lugosi gör. kat. püspökséghez 94, a gyulafehérvári (balázsfalvi) érsekséghez 3, a nagyszebeni gör. kel. metropolitához 255, az aradi gör. kel. püspökséghez 12, a nagyszebeni ág. ev. szász püspökséghez 3, az erdélyi ev. ref. püspökséghez 23 anyaegyházzal, az unitárius püspökségheh 1 leányegyházzal járul. az izraelitáknak 3 anyakönyvi kerületük van: Déva, Hátszeg, Szászváros. Törvénykezési tekintetben a kolozsvári kir. itélőtáblához tartozik s törvényszéke Déván székel. Járásbiróságok: Déva, Maros-Illye, Kőrösbánya, Szászváros, Algyógy, Vajda-Hunyad, Hátszeg, Puj (8). Ezek közül Szászváros, Hátszeg, Kőrösbánya telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel fel vannak ruházva. Királyi főügyészsége és sajtóbirósága Kolozsváron, bányabirósága Gyulafehérváron. A vármegye az aradi közjegyzői kamara kerületéhez csatolva, Déva, Szászváros, Hátszeg, Kőrösbányán kir. közjegyzők székelnek. Ügyvédi kamarája Gyulafehérváron székel. Hadügyi beosztása következő: az egész megye a Szászvároson székelő 64. sorgyalogezredhez s a nagyszebeni hadtestparancsnoksághoz s a Nagyszebenben székelő 23. honvédezred 2. számu zászlóaljához tartozik s alakítja a 75. számu népfelkelési járás 75. számu I. osztályu, 171. számu II. osztályu népfelkelő zászlóalját, melyek a kolozsvári VI. kerületi parancsnokság alá tartoznak. Csendőrségi szárnyparancsnoksága Déván székel s a dévai szakaszparancsnokság van alája rendelve. Pénzügyi tekintetben a dévai pénzügyigazgatóság 5 adóhivatallal (Déva, Hátszeg, Kőrösbánya, Szászváros, Vajda-Hunyad), 4 pénzügyőrséggel (Déva, Petrozsény, Hátszeg, Boica) működik. Ipar- és kereskedelmi ügyekben az aradi kamarához tartozik; államépítészeti hivatala Déván székel s a temesvári kerületi felügyelőséghez, posta- és távirdaügyekben a kolozsvári igazgatósághoz tartozik. Állami erdőfelügyelősége Déván, a kincstári erdőhivatal és erdőrendezőség Nagyszeben vmegye területén Szászsebesen székel, a községi erdőket a brádi, maros-illyei, hátszegi, vajda-hunyadi gondnokságok kezelik. Állami méntelepe H. vmegyének nincs; az illetékes teleposztály Homoródon (Nagy-Küküllő vármegye) székel; állami állatorvos Déván van s a nagyenyedi állategészségügyi felügyelőség részét képezi. Méhészeti vándortanítója nincs, hanem a nagyenyedihez van beosztva; selyemtenyésztési felügyelősége Temesvár. Szőllőszeti és borászati tekintetben a nagyenyedi kerületbe van osztva. A Kolozsvárt székelő kulturmérnöki hivatal felügyelete alatt áll. Vulkánon mellékvámhivatala van. A vmegye területén 17 gyógyszertár van.
){kind=small}
Hunyad vármegye térképe.
Története. A magyarság betelepedésekor szlávok lakhatták főleg a maros alsó vidékét és a Retyezát alját. A sok szláv folyó-, hegy- és helynév egy részét ugy kaphattuk tehát itt s miután a tatárpusztítások az amugy is gyér magyarságot még jobban megapasztották, főleg a Balkán félszigetről egyes törzsfők (kenézek) alatt beédesgetett ujabb vendégekkel pótolgatták a hátszegi és hunyadi királyi birtokok megapadt lakosságát. Ezekből egészíték ki várjobbágyaikat is, kik a megyében volt 7 királyi vár valamelyikéhez tartozva, oda bizonyos szolgálatokat teljesítettek egész a XVII. századig. A Retyezát alja éppen utjába esett a középkorban volachi néven összefoglalt balkáni népelemek beáramlásának s a terület különösen kedvezett addigi életmódjuknak is. A havasi legelők, szállások közelében ugy mellékesen a mindennapi életre nélkülözhetetlen gazdasági terményeket is előállíthaták. A hátszegi királyi várnagy (castellanu) területén találkozunk a legrégibb kenézségekkel s olykor csak éppen a tulajdonjog elismerésének kifejezéséül fizettek némi járandóságokat. Igy II. Ulászlónak a hátszegi várhoz tartozó összes kenéziatusok csupán 600 ezüst márkával, 200 juhhal adóztak s 1494. a török pusztításai cimén azt is elengedi a király. A magyarság a török betörések utjában folytonos tüzvonalat állva fogyatkozott meg és sorait az idegen jövevények vitézebbjeiből sem birta kiegészítni. A vallási széthuzás s a mult században létesített határőrség elnemzetlenítő befolyása szintén hozzájárultak a magyarság csökkentéséhez. Ily módon a Sztrigy és Egregy (Cserna) menti ősmagyarság a hátszegvidékivel együtt siralmasan megapadt s csupán Lozsád, Rákosd, Haro, Hosdát, Alpestes, Kis-Barcsa, Bácsi őrizték meg tömegesebben magyarságukat. Szerencsére a bányaközségek és vasut pótolják a multakat. A legrégibb főispán nevét Dr. Sólyom Fekete Ferenc, a megyei régi történetének nagyérdemü buvára, deríté ki. Ez László mester Miklós fia (magister Ladislaus filius Nicolai), a ki mint castellanus de Dewa et comes de Hunyad a bothuri nemesség birtok perében Barcsán 1295 ápr. 19. osztályt tett. A Maros könyékét tehát az Árpádok alatt 7 királyi vár kerületére oszlott. Ezek közül Déva, Hunyad, Hátszeg ölelték föl a Maros balparti vidékét. Szászvárost a szász telepesek részére hasították ki (1876 óta ismét visszakerült). A jobb parton Gyógy, Illye lehettek királyi várak. Ilyén még 1819-20 konskripcióban is «székely örökséget» különböztetnek meg, amit átvitt értelemben első megszállásból eredt birtokokat jelentett, mint a Székelyföldön, hol adományozás nem volt. Gyógyot a Töröki vagy Tvreki család nyerte 1404. az Almásvölgyével együtt Zsigmondtól. 1462. Ilyei Dénes fiának Jánosnak adományozta Mátyás király Csökmő (Csigmo) és Török (ma ismeretlen) birtokokat. Maros-Solymost környékével 1440. nyeri Ulászlótól Hunyadi János; de 1453. már Déva vára 53 falujával e vár tartozéka gyanánt iktatják ide be Hunadit. A magyar nemesi jószágok mellett kir. v. magán várak körül lassankint felszaporodott oláh kenézségek a XVI. sz. óta nemesi jószágokká alakultak s a jövevény volachusok kiválóbbjai, a mind előbbre nyomuló törökség nyomása alatt egész Erdélyben fel Mármarosig elterjedve, a magyar nemességbe olvad s vérét egyformán ontva a haza védelmében, hadi érdemei jutalmát is egyenlően nyeri. Főleg Hunyadi János sietett fegyvertársai megjutalmaztatásával apasztani a korlátolt kenézségek számát. Mint az ország főkapitánya és erdélyi vajda több kenézt nemesít s midőn 1453. visszavonul, befolyásával tömegesen sietnek e birtokokra a királytól uj adományt kieszközölni. Mátyás alatt lazul a kapcsolat s a kincstárra előnyösebb kenézségek ismét előtérbe nyomulnak. Az elvegyülés, a magyar társadalomba olvadás nem is ölt azután akkora mérveket. A török pusztítások idejében, a Básta és Mihály vajda-féle és 1648-iki török-tatár vérengzésekben Hunyad vmegye sokat szenved. 1765. a határőrség szervezésével a régi magyar községek egy része is bekényszeríttetvén a Nagyszeben mellől Orlátról vezetett oláh határőrezred kötelékébe, e rövid idő alatt nemzetiségéből is kivetkőzött a legtöbb. A reformáció után megoszlott kis községek lelkészei sem gyakorolhattak kellő befolyást hiveikre, ugy hogy a XIII. sz. végén egymással perlekedő egregymenti és sztrigyvölgyi magyar nemesség ivadékai birtokaik devalvációjával apránkint nyelvüket is felcserélik. A mult században magasabb politikából elősegített gör. kat. egyházi terjeszkedés főleg a hátszegvidéki nemességből ragadott sokat magához. Ide járultak a Hora-lázadás (1784 nov. dec.), az 1848-49. évek borzalmai, öldökléei, melyek ismét felesszámu magyar családot semmisítettek meg, irtottak ki. Mindezek együttvéve a nemzeti szellemet és ellenhatási erélyt főleg az akkori kormányrendszer nyomása és ellenséges érzülete folytán nagyon meggyengíték s még e sz.-ban fellendült bányászat német telepeseit is alig a második és harmadik generációnál az eloláhosodás örvényébe sodorták. Örvendetesebb alakulással csakis az alkotmányos élet visszaállítása óta találkozunk. A most megsokasított állami iskolák, a fejlesztett városi élet végre szebb jövő reményével kecsegtetnek.
