Hülyeség
Hülyeség (idiotismus), a vele született szellemi fogyatékosság, hozzászámítva azonban az első gyermekévekben megakasztott szellemi fejlődésből eredt értelmi elmaradottságot is. A H. gyüjtő fogalma alá tartoznak a hiányos szellemi élet nyilvánulásainak egész nagy skálái, amennyiben a fejletlenség v. az egyénnel veleszületett, vagy az élet első éveiben akquiráltatott. tehát ugy annak legalantabb foka, melyen szellemi életről egyáltalán nincsen szó, mint azon leggyöngébb árnyalatai, melyekben az ismeretek majdnem korlátlan megszerzése lehetséges, sőt egyes egyoldalu tehetségek is mutatkoznak és mely árnyalatokra csak a szakavatott orvos szeme ismerhet rá. A H. legalantabb fokán szellemi életet épp ugy nem lehet kimutatni, mint a kretinizmusban (l. o.). Valamivel magasabb foku hülyék megtanulnak ugyan beszélni, de beszédük hiányos marad vagy a szókötésben, v. pedig csak egyes betük kiejtésében. Különösen gyakran tapasztaljuk, hogy az ilyen neveltetésre még képes hülyék a nevelés és tanulás egy bizonyos fokáig eljutva, fejlődésükben tovább már nem mehetnek és minden további tanítás és nevelési kisérlet meddő, sőt a tanítás erőltetésével komolyabb zavarok is állnak be, melyek a már elért eredményt is veszélyeztetik. A gyöngeelméjüség finomabb árnyalatait jellemzik mindenek előtt a szellemi fejlődés feltünő egyenetlenségei, a megtanult ismeretek fogyatékos feldolgozása és még fogyatékosabb gyakorlati felhasználása és végre az eltruisztikus érzések hiánya, mely utóbbinak következménye az, hogy az ilyen egyének a társadalomban meg nem férnek és kizárólagos egoisztikus hajlamaik miatt folytonos összeütközésbe jönnek a társadalom szokásaival és törvényeivel. Ezen elmegyöngeséget azért (helytelenül) nevezték el moral insanitynek, erkölcsi elmezavarnak.
A H. mindig súlyos agybántalmakból ered, mely agybántalom vagy a szülés előtt, a magzati élet szakában, vagy a szülés utáni első időben folyt le. Ezen agybántalom különféle lehet, de többnyire a központi idegrendszer kiható és mély elváltozásait okozza, u. m. p. az agyfejlődésének megakasztását vagy fejlődésének részbeni hiányosságát. kifolyásaiként tekinthetők p. a kisfejüség (mikrokefalia), vizfejüség (hidrokefalia), a koponyának feltünőbb rendellenességei (aszimmetria). Mindezen nagyobbmérvü elváltozások kihatnak a test fejlődésére is és okozzák egészben a testi fejletlenségeket és azon egyéb szembeötlőbb fejlődési hibákat, melyek a sztigmaták neve alatt ismeretesek, u. m. az arcfelek eltérései, a fülek formátlansága, a szájpadlás nyitvamaradása, a többujjuság (polidaktilia) stb. De okoznak a szellemi fejletlenség mellett még testi fogyatékosságot és bajokat is, igy p. a fél testrész vagy egyes végtagok hüdését, rángási rohamokat, choreát stb. Ezen magzati vagy csecsemőkori súlyos agybántalmaknak okai sok esetben az átöröklésben keresendők, mely alatt nemcsak az elődök ideg- és elmabajokra való hajlamossága értendő, hanem a szülők némely szerzett, sőt muló baja is. Igy p. a szülők bujakóros betegsége vagy azok iszákossága, vagy végre azok egyéb, a központi idegrendszerre súlyosan ható mérgekkel való visszaélése a gyermekeknél, illetőleg magzatoknál kiválthatja az agy olyan elváltozását, melynek végeredményeit a H. különböző fokai. Ezek után világos, hogy a H. nem gyógyítható, de azért ugy testi, mint szellemi állapotuk követeli, hogy különös speciális gondozásban és ahol még lehet, állapotukhoz mért nevelésben részesüljenek, melyet az ezen célra berendezett és szakemberek által vezetett intézetekben nyujtanak. Hazánkban, sajnos, ilyen nagyobb intézetek hijával vagyunk még.
