Hugyhólyag
Hugyhólyag (vesica urinaria, urocystis), a hugyot összegyüjtő tömlő. Üres, összezsugorodott állapotban a szeméremizület mögé esik, körülbelül citromalaku, 3-4 cm. átmérőjü, fala 12-15 mm. vastag, mely belül többrétegü hámmal fedett nyálkahárttyából, kivül különböző irányban futó, sima izomsejtrétegből áll. A hám olyan, mint a hugyelvezető csövekben s vesemedencékben, e miatt a hugyban a hámsejtekből azok származási helyét meghatározni nem lehet. Rendes tartalma 2-400 cm2, de felhághat 1000-1500, sőt kóros viszonyok között 3000 cm2-re is. Felfelé kicsúcsosodó része (hólyagcsúcs, vertex vesicae) a köldökhöz menő középső hólyagszalagba folytatódik. Ez a H.-gal együtt a küldökhöz menő allantoisnak maradványa; ha az összeköttetés a hólyag és köldök között a volt allantois üregének megfelelőleg fenmarad, létrejön a köldökön való vizelés esete. A H. fenekén egyrészt a hugyelvezető csövek páros beszájadzása, ezek előtt pedig a H. szája van. Halaknál - ha egyáltalán van H. - az nem egyéb a hugyvezető cső kitágulásánál. Kétéltüek, hüllők, emlősöknél az allantoiszból fejlődik. Madaraknak nincs H.-juk.
Betegségei között leggyakoribb és egyszersmind legfontosabb 1. a H. hurutos gyuladása, a hólyaghurut (catarrhus vesicae), melynek két alakja ismeretes: a hevegy és az idült hólyaghurut. Az első oka legtöbbször a hugycső fertőző gyuladásának (kankó) továbbterjedése a H.-ra, mit leginkább a kankónál eszközölt katéterezés okoz azáltal, hogy a kankó fertőző váladéka a H.-ba bevitetik, midőn a hólyaghurutot azután hólyagkankónak is nevezik. Más oka a heveny H.-hurutnak a meghülés, főleg ha felmelegedett testtel hideg kőre vagy vaspadra leülünk; oka továbbá nőknél a kankó a hugycsőben vagy a hüvelyben. A heveny hólyaghurut ennélfogva főleg a fiatalabb egyéneknél található; igen heves görcsös fájdalmakat okoz a vizelésnél, melyek néha vizeletrekedést is okoznak; a vizelet zavaros, genyszerü üledéket mutat, kellemetlen szagu, nem ritkán véres is. Gyógyítására legcélszerübb a H. tájékára száraz meleg borogatásokat v. Priesnitz-féle felmelegedő nedves borogatásokat alkalmazni, a beteget egyenletes hőmérsékletben - ágyban - és nyugalomban tartani, kevés italt használtatni, hogy a vizelet mennyisége kevés legyen s ha a görcsös érzékenység elmult, a H.-ot a test melegét megközelítő hőfokra (+25-25° C.) melegített enyhe antiszeptikus oldatokkal (1-3%-os bórsavoldat, 0,5-1%-os konyhasóoldat stb.) kimosni. Főleg a hólyagtájékának lehütésétől kell óvakodnunk, mert az ismét görcsös fájdalmakat idézhetne elő. Az idült H.-hurut ezzel ellentétben lassanként fejlődik ki vagy a heveny hurutnak megmaradása után, vagy olyan bajok mellett, melyek a H. nyálkahártyáját kis fokban, de tartósan izgatják (leginkább kövek), vagy a szomszéd szervekből terjednek át a hólyagra (prosztata-gyuladás, vesebajok, belső ivarszerek tuberkulozisa stb.). Az idült hólyaghurutnak gyakori oka azután a hólyag kiürülésének nehézségei az által, hogy a kelleténél tovább visszatartott vizelet a hólyagban bomlásnak indul, ezzel a nyálkahártyában gyuladást gerjeszt és hólyaghurutot okoz. Ez egyik leggyakoribb oka annak, hogy az öregebb férfiak, kiknél a H. izomzata gyengült s igy a hólag kiürítése is nehezebb (főleg, ha még prosztata-nagyobbodásban is szenvednek, mi a kiürítést szintén nehezebbé teszi), különösen gyakran szenvednek idült hólyaghurutban. Ugyancsak idült hólyaghurut csatlakozik hasonló okból a H.-nak bénulásához (gerincagysorvadás, gerincagybénulás s ezekhez hasonló bajoknál). Az idült H.-hurut igen makacs és néha igen kinos betegség, melynek legfőbb tünete a vizeletnek zavaros, sürü genyes vagy genyes-nyálkás üledéket adó és rendkivül büzös minősége. Emellett a vizelet kiürítése vagy nagyon gyakori, ha a hurutos gyuladás miatt a hólyag izomzata folytonos izgalomban van (ami nem ritkán heves hólyaggörcsöt is okozhat minden vizelés végén), vagy felette nehéz, sőt egészen el is akadhat, ha az idült hurutos gyuladás hosszabb tartama után a H. izomzata bénulttá lesz. Ilyenkor a H. legnagyobb fokban kitágulva marad, folytonosan vizelettel telt s csak annyi vizelet foly el koronként, nagy erőlködés mellett, amennyi ezen teltségi fokon tul még a hólyagba bejutott a vesékből, ami egy-két kanálnyi mennyiségnél ritkán tesz ki többet. Az idült hólyaghurut alig gyógyítható sikerrel; csupán az egyes tüneteket lehet mérsékelni kellő velebánás által; igy a görcsös fájdalmak ellen részint langymeleg (+26-28° C.) fürdőket, részint narkotikus gyógyszereket adhatunk (belladonna, cannabis, morfium stb.); a hólyagbénulás ellen rendszeres kiürítését a hólyagnak katéterrel végezhetjük s a vizelet bomlását alkalmas antiszeptikus oldatoknak (bórsavoldat, rezorcinoldat, pokolkőoldat, gyenge szublimátoldat, tanninoldat, kalium hypermanganicum oldata, timsóoldat stb.) befecskendezésével mérsékelhetjük. Mig a heveny hólyaghurut rövid idő alatt gyógyulhat teljesen, addig az idült hólyaghurutnál csak ideig-óráig tartó javulás várható; igen könnyen, sokszor kimutatható ok nélkül ismét kitör és végre hólyagbénuláshoz, vesemedence-genyedéshez s ennek következményeihez vezet, melyek végső sorban a vérnek a vizelet alkotórészeinek visszatartása által okozott fertőzése folytán (hugyvérüség, urćmia) halálhoz vezetnek.
A H.-betegségek között nem kevésbé fontos 2. a hugyhólyagkő vagy a kőbetegség (lithiasis), mely igen sokszor, főleg öregebb egyéneknél, az idült hólyaghurut következménye, oly módon, hogy a bomló vizeletből a mészsók és foszforsók, valamint a magnéziumvegyületek kicsapódnak még a hólyagban s egy tömeggé összeállva, hugykövet képeznek (l. Hugykő). Előjönnek azután 3. a hólyagban a daganatok, főleg rákos képződések, melyek a nyálkahártyából nőnek ki, különböző térfogatot foglalnak el; mogyorónyi egész tenyérnél nagyobb területre terjednek s a hólyag belső felszinének minden részén találtattak már. Kezdetben nagyobb bajt nem okoznak, de később, minthogy fekélyesek lesznek, igen makacs és gyakran ismétlődő vérzéseket okozhatnak. Csak ujabb idő óta tudják ezen daganatokat operációval eltávolítani, midőn nem egyszer a H. egy részét is szükséges a daganattal együtt kiirtani (resectio vesica). A hólyagbetegségek ellen már régóta nagy hirnévnek örvendenek az ásványfürdők és ásványvizek, minő Borszék, Salvator-forrás, Németkeresztur, Buziás, azután Vichy, Preblau, Wiesbaden, Gastein, Römerbad, Koritnyica stb; a kőbetegségek ellen Karslbad stb., mindamellett ezen ásványvizek a rendszeres helyi kezelést nélkülözhetetlenné nem teszik. A hólyagbetegségek felismerésére használják az orvosok a hugyvizsgálatot mikroszkópikus és kémikus irányban, azután a hólyag vizsgálását fémkutatóval (l. Katéter, Kőkutató) és a hólyag belsejének megszemlélését egy különösen ezen célra készített eszközzel, melyet cisztoszkópnak neveznek s melylyel a hólyag belseje villamosan megvilágíttatván, egy csőszerü részleten át kisebb szelvényeiben szemmel láthatóvá lesz s igy a rajta levő változások közvetlenül megfigyelhetők.
