Hajóégés,
Hajóégés, a hajókon előforduló tüzeset. Többnyire a hajókazánok közelében, avagy p. kőszénszállító hajóknál, a kőszén öngyulása folytán, a rakodóban szokott keletkezni és ha gyorsan eleje nem vétetik, a hajóra végzetessé válhatik. Addig, amig a tüz kisebb mérvü, annak elfojtását az ily esetre előzetesen beosztott legénység a hajón található fecskendővel fogja megkisérelhetni, főleg oda törekedvén, hogy a tüz oly hajórészek felé ne terjedhessen, ahol tüzveszélyesebb anyagok, u. m. kőszén, petroleum, gyapot, fa, stb. rakományok vannak, vagy ahol a hajót mozgató és kormányozó gépek elhelyezvék. A tüz zárt helyen pusztítván, nemcsak a hőséggel, hanem a füsttel is számot kell vetni, miért is légzőkészülék alkalmazása igen előnyös. Ha a tüz oly mérveket öltött, hogy a hajó többé meg nem menthető, akkor első sorban a rajtalevők megmentéséről kell gondoskodni, másodsorban pedig - ha a hajó kikötőben állván, más hajókra, vagy kikötői épületekre veszélyes lehet (p. petroleumrakománya miatt) vontató gőzös által a szabad tengerre vontatandó. Némely esetben a nagyobb mérveket öltött hajóégés elfojtása is sikerülhet, ha p. valamely tüzoltóság más hajókon, csónakokon segélyül jön, az ezen hajókon felállított fecskendők sugarait az égő hajóra átvezeti és oly erővel tud fellépni, mely az égés elfojtására kivántatik; igy p. 1893. sikerült Fiumében egy már majdnem teljesen lángba boruló gőzhajót megmenteni.
