Hajlítás,
Hajlítás, valamely erőnek az egyik végén megfogva tárgy hosszanti tengelyére merőleges irányban történő támadási módja. Ha valamely rud egyik végén meg van erősen fogva, a másik szabadon álló véget pedig valamely erő a hosszanti tengelyhez merőlegesen támadja, azt mondják, hogy a tárgy H. alatt van. - H. a faiparban, négy évtized óta külön foglalkozást képez. Hajlított fából az ismertes Thonet-féle butort, kocsi és hajóalkotórészeket készítenek. A fahajlítás lényege abban áll, hogy gőzölés vagy pedig vizben való főzés utján a rideg fát hajlékonynyá teszik, aztán iziben, mielőtt még kihülne, külső felületén vaslemezt erősítenek föl, mely a fa külső szálának megnyulását megakadályozza és ezzel együtt megfelelő fa-, vagy vasmintára ráhajlítják. Fontos a fa-H.-nál, hogy a külső rétegek épenséggel nem, vagy csak igen keveset nyuljanak. Tapasztalták t. i. erre vonatkozó kisérleteknél, hogy a legtöbb nyuló rostszál szakad, mig azok, melyek hajlításnál összenyomódnak v. csak keveset nyulnak, nem szakadnak. Különös tulajdonsága a gőzölt és meleg állapotban hajlított fának, hogy száradás után is megtartja a hajlításnál neki kölcsönzött alakot még akkor is, ha mérsékelten megnedvesítik. Ipari célokra való hajlításra legjobb faanyagnak a bükkfa bizonyult, mely Európában aránylag nagy mennyiségben előfordul és igy még olcsó áron be is szerezhető. Kevésbbé alkalmas hajlításra különböző körülmények folytán a kőris-, nyir-, dió- és tölgyfa. A bükkfát döntés után lehetőleg azonnal a gyárba hozzák, fölvágják rácsfürészgépen kellő vastagságu pallókra, körfürészen pedig a pallókat négyzetes keresztmetszetü lécekre. A nyert léceket aztán rendeltetésük szerint vagy kellően alakítják (forgási testekké) vagy pedig négyzetes, kivételesen vékonyabb lemez alakjában meghagyják. A léceknek forgási testté való alakítására a hengerpálca-gyalu és a másoló esztergák szolgálnak. Alakítás után a fát gőzölik (l. Fagőzölés). Kellő gőzölés után a fát egyesével, de legtöbb hármasával a gőzölőből kiveszik és mielőtt teljesen kihült volna, hajlítják.
A hajlítás kisebb keresztmetszetü sik és az összes térbeli görbéket alkotó munkadaraboknál szabad kézből történik az u. n. hajlítótőkén, melyre a mintát egyszerüen ékköltéssel kényelmes helyzetben felerősítik. Oly sikbeli görbéknél, melyeknél keresztmetszetük nagysága folytán a kézzeli hajlítás nehezen menne, a munkadarabot hajlító gépeken alakítják. A hajlításnál arra kell ügyelni, hogy a farostok a test domboru részein meg ne nyuljanak; a test külső felületén alkalmazott vaslemezt tehát hajlítás előtt ugy kell hozzákötni, hogy hajlítás közben ne engedjen. A munkadarabot hajlítás közben is, annak befejezése után végeit is, külön szorítókkal helylyel-közzel veslemezestül együtt a mintához kell megerősíteni. A minta öntöttvasból készül és régebben a fa befogadására keresztmetszetének megfelelően volt alakítva, ujabban azonban L alaku keresztmetszetü (l. 1.,
Székháttámla mintával és sinnel fölszerelve elöl-
s oldalnézetben és keresztmetszetben.
2.,és 3. ábrát. Hajlítás után a munkadarabot mintástól együtt a jól szellőzött és 50-60 °C.-ra fölmelegített szárítóba teszik 48 órára. Innen kihozva, leszerelik a mintát, szükség esetén összekapcsolják a munkadarab végeit ujból és egy 30 °C. meleg második szárítóban véglegesen kiszárítják 1-3 nap alatt. Most már szükséges illesztésekre és kötésekre, majd pedig a felület finomítására, ráspolyozására, reszelésére, csiszolására,
Kerek ülésráma mintával és sinnel fölszerelve elöl- s oldalnézetben
és keresztmetszetben.
megfestésére és végre kifényesítésére kerül sor. Miután ezek a miveltek is megvannak, az egyes alkotó részeket hol csapolással, hol srófokkal egymással kész butorrá összekötik. A kikészítő miveleteknél használt készülékek és gépszerkezetek száma rendkivül nagy.
Ami ennek az iparágnak történetét illeti, megemlítjük, hogy a fának tüz fölött hajlítása már régtől fogva ismert művelet. Fink Menyhért volt tudomásunk szerint az alsó, aki 1810 körül osztrák szabadalmat nyert kocsikeréktalpaknak egydarabból való hajlítására; a jelen század 20-as és 30.-as éveiben Sargent Izsák angol és néhány francia vett szabadalmat hajlító gépekre. Ezektől egészen függetlenül foglalkozott a fa hajlításának eszméjével Thonet Vilmos, boppardi asztalosmester e század 30-as éveiben. Metternich kancellártól Bécsbe hiva, Thonet számos küzdelmes év kisérletezései után végre az 50-es évek elején kitalálta azt az eljárást, melyet e cikk elején a hajlítás lényege gyanánt fölemlítettünk. Thonet találmánya tulajdonkép nem a vassin használatában áll, mert ezt már előtte is ismertek, hanem abban, hogy ennek a vassinnek végeit hajlítás előtt a munkadarabhoz helytállóan megerősítette, ugy hogy a fának külső szálai meg nem nyulhattak. Bár
Első székláb hajlítás után való fölszereléssel.
Thonet találmánya még alig négy évtizedes és az ez alapon készült iparcikkek pedig éppen nem a romlandó tárgyak közé tartoznak, azokat mégis 1891-ig Európában már 63 nagyobb és hozzávetőleg 40 fiókgyárban készítették. A 63 gyárból 37 esik Ausztria-Magyarországra (Magyarországra 13). Hozzávetőleges becslés alapján az Ausztria-Magyarországban évenként készülő hajlított butorok száma 3 millió drb, 6 millió frt értékben, mely ből körülbelül 15 % az országban marad, a többi pedig külföldre megy. A szükséges faanyag födözésére évenként körülbelül 1500 ha. tiszta és érett bükkerdőállomány kell, ami 100 éves turnusban 150000 ha. erdőség kihasználásának felel meg. A 37 gyárban és a fiókgyárakban legalább 20000 munkás foglalkozik. Ha még hozzávesszük, hogy ez az ipar mily befolyással volt más segédanyagokat szállító iparágak fejlődésére, könnyen beláthatni, mily fontos szerepet játszik az egyszerü asztalosmester találmánya az ország iparában és erdőgazdaságában. Meg kell még jegyeznünk, hogy maga a Thonet-cég 7 nagy és 20 fiókgyárban legalább 6000 munkást foglalkoztat és évenként 1 millió darab butort készít. V. ö. Exner, Das Biegen des Holzes.
H. a lóidomításnál arra szolgál, hogy a ló a szárak meghuzásának engedelmeskedni tanuljon és nyakszirtje hajlékonynyá váljék; miután két cél érendő el, két eljárás követendő: a lófejhajlítás és a nyakszirtnek jobbra és balra való hajlítása. V. ö. Gyakorlati szabályzat a magyar kir. honvéd lovasság számára I. r. 150-155. l.
H. a nyelvtanban a szóknak (különösen igéknek) megváltoztatása oly célból, hogy alkalmassá váljon a mondatbeli viszonyok kifejezésére, l. Flektálás, Ragozás.
