Hahn,
Hahn, 1. Ágoston, német protestáns teologus, szül. Grossosterhausenban, Querfurt közelében, 1792 márc. 28., megh. Boroszlóban 1863 máj. 13. Előbb Königsbergben volt rendkivüli teolog. tanár (1819), majd Lipcsébe hivatott meg 81826) rendes tanárul és lelkészül. Az utóbbi helyen tartott székfoglaló beszédében, valamint egy másik, ugyanezen évben kibocsátott iratában, azon tanácsot adta a racionalistáknak, hogy lépjenek ki az egyházból; ennek folytán Bretschneiderrel heves harcba keveredett, nézetei támogatására egy ujabb munkát bocsátott a világ elé ily c. a.: Sendschreiben über die Lage des Christenthums in unserer Zeit, und dasVerhältniss schristl. Theologie zur Wissenschaft überhaupt 81832). A kövekező évben Boroszlóba hivatott meg rendes tanárul és a főegyháztanács tagjául, 1844. egész Szilézia főszuperintendensévé neveztetett ki s mint ilyen elrendelte, hogy a lelkészi hivatalra felavatandók kötelesek ismét az ágostai hitvallásra az esküt letenni. Hittani rendszerét Lehrbuch des schristlichen Glaubens (2. kiad., 1857-1859) c. művében bocsátotta a világ elé.
2. H. Andrejevna Jelena, orosz irónő, családi nevén Fadjejev, a hasonnevü tábornok nővére, szül. 1814., megh. Szt. Pétervárott 1842. Első elbeszéléseit Zeneida R-a. álnév alatt irta. Művei: Utballa, regény (magyarul is megjelent T. K. fordításában, Budapest 1876); Dsellaleddin; Theophania; Abbiaggio; Lozsa v odeszkoj opere (Egy páholy az odesszai operában) stb.
3. H. Frigyes, német jogtudós, H. János György öcscse, szül. hesseni Hamburgban 1823 jun. 7. Jénában, Heidelbergában tanult, 1847. magántanár lett Jenában, 1850. rendkivüli, 1862. rendes tanárrá s a fő felebbviteli törvényszék tanácsosává nevezték ki. 1872. a birodalmi kerek. főtörvényszék, 1879. a birodalmi törvényszék tagja lett. Művei: Kommentar zum allgemeinen deutschen Handelsgezetzbuch (Braunschweig 1862-1867, 2 köt.; 1 köt. 3. kiad. 1877-79; 2 köt. 2. kiadás 1875-83). A Goldschmidt-kiadta: Zeitschrift für Handelsrecht egyik kiadója (Stuttgart).
4. H. János Frigyes, német költő, szül. Giessenben 1753 körül, megh. 1779 májusában, 26. évében. Teologiát tanult Göttingában, hol a ligetkör tajga volt. Tehetséges, de önmagával s a világgal meghasonlott embervolt, kinek dalai (melyeket Teuthard álnéven tett közzé) hivatottságról tanuskodnak. Költeményeit összegyüjtötte s életét megirta Redlich C., Beiträge zur deitschen Philologie, 1879, 243-66. l. (Sokszor összetévesztik H. Lajos Fülöppel).
5. H. János György, német utazó, szül. Jenában 1810 jul. 11., megh. u. o. 1869 szept. 23. Albániának és az albán nyelvnek ismertetésével tünt ki. Művei: Albanische Studien (Jena 1854); Das albanesische Alfabet (Bécs 1851); Reise von Belgrad nach Salonichi (Bécs 1861., II. kiadás 1868); Reise durch die Gebiete des Drin u. Wardar (Bécs 1867). Halála után jelent meg Sagwissenschaftliche Studien (Jena 1872-79).
6. H. Lajos Fülöp, német kölő, szül. Trippstadtban 1746 márc. 22., megh. Zweibrückenben 1814. Irt drámákat, minők: Der Aufuhr zu Pisa (Ulm 1776); Graf Karl von Adelsberg (Lipcse 1776); Robert von Hohenecken (u.o. 1778); Wallrad und Evchen oder die Parforcejagd (énekes játék, Zweibrücken 1782); ezeken kivül lirai költeményeket is irt (u.o. 1786).
7. H. Károly Frigyes, l. Hahn-Hahn.
8. H. Károly Hugó, német hittéritő, szül. Riga mellett 1818 okt. 18. 1841. D.-Afrikába ment, hol 1844-ig a Namaqua-országban, azután a Damara-országban működött és ez utóbbiban Uj-Barmen állomást alapította. 1858-ban Berlinben jelent meg a herero nyelvről szóló műve. Azóta több nevezetes utazást tett egész a Curenéig részint egyedül, részint más európai utazókkal.
9. H. Krisztina Eliza, l. Bürger (2).
10. H. Lajos Ernő, német történetiró, szül. Boroszlóban 1820 szept. 18., megh. Berlinben 1888 szept. 30. Boroszlóban és Berlinben teologiát tanult. 1842-48. nevelősködött Párisban Humann pénzügyminiszter házánál s ott alkalma volt megismerkedni Guizot, Cousin, Broglie, Thiers s más jeles férfiakkal. 1849. alkalmazást nyert Boroszlóban a tanügyi osztályban, azután a porosz kultuszminisztériumban; 1855. a belügyminisztériumba került, hol a hivatalos Provinzialkorrespondenz szerkesztésével bizták meg. Állásától 1884. vált meg. Művei közül megemlítendők: Das Unterrichtswesen in Frankreixh (Boroszló 1848, 2 köt.); Geschichte des preussischen Vaterlandes (20. kiad., Berlin 1885); Leitfaden der vaterländischen geschichte (42. kiad. 1886); Friedrich der Grosse (u.o. 1855, 2. kiad. 1865); Kurfürt Friedrich I von Brandenburg (u.o. 1859); Zwei Jahre preussich-deutscher Politik (u.o. 1867); Der Krieg Deutschlands gegen Frankreich 81871); Kaiser Wilhelms Gedenkbuch (5. kiad., u. o. 1880); Das deutsche Theater und seine Zukunft, von einem Staatsbeamten (névtelenül u. o. 1879, 2. kiad. 1880); Fürst Bismarck, sein politisches Leben und Wirken, eine vollständige, pragmatisch geordnete Sammlung der Reden, Depechen, wichtigen Staatsschriften und politischen Briefe des Fürsten (u.o. 1878-1885, 4 köt.); Geschichte des Kulturkamps in Reussen (u.o. 1881); Zwanzig Jahre, 1862-1881. Rückblicke auf Fürst Bismarks Wirksamkeit (u.o. 1882); DasHeer und dasVaterland (u.o. 1884).
11. H. Mihály, délnémetországi teozofus, szül. Altdorfban 1758 febr. 2. paraszt szülőktől, megh. Franciska württembergi hercegnő egyik birtokán 1819. Már mint gyermek igen fogékony volt a vallásos behatások iránt, később a szentirást és Böhm Jakabnak s Ötingernek misztikus s teozof tartalmu iratait olvasgatva, azon meggyőződésre jutott, hogy az isteni dolgok felől különösebb felvilágosításokban részesül. Az igy nyert vallási gondolatait s érzelmeit részint irásban, részint népes összejöveteleken élőszóval terjesztette. Az ortodox lelkészek és egyházhatóságok többször felelősségre vonták téves tanaiért, de később a nevezett hercegnő birtokán megvonva magát, háborítatlanul élt. Az ő szemléleti teozof-rendszere főként abban tért el a protestáns igazhitüségtől és a pietisták irányától, hogy ő vallásos élet súlypontját a bennünk élő Krisztusra és a kegyes, becsületes életre helyezte. Nagyszámu követői, az u. n. Micheliánusok, jól szervezett s messze szétágazó egyesületet képeznek, de anélkül, hogy az egyháztól különszakadtak volna.
12. H. Werner, német iró, szül. 1816 máj. 13. Marienburgban, megh. Sakrowban (Potsdam mellett) 1890 dec. 1. Teologiát és bölcsészetet hallgatott a berlini és hallei egyetemen, majd Berlinben megtelepedve irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. Számos hazafias irányu népszerü munkát irt, minők például: Kurprinz Friedrich Wilhelm, Geschichte der Kindheit des nachmaligen Königs Friedrich Wilhelm I. (Berlin 1867); Der Krieg Deutschlands gegen Frankreich (Lipcse 1871). Irodalomtörténeti munkái közül említendők: Geschichte der poetischen Literatur der Deutschen (10. kiad. Berlin 1883); Edda, Lieder germanischer Göttersage, bearbeitet und erläutert (u.o. 1872); Deutsche Poetik (u.o. 1879); Odin u. sein Reich (u.o. 1886). Utolsó munkája a Nibelung-ének átdolgozása: Kriemhild (Eisenach 1889).
