Haeckel
Haeckel Ernő Henrik, német zoologus, szül. Postdambam 1834 febr. 16. Az orvosi pályára készült, de egyetemi tanulmányai közben az állattant kiváló szorgalommal tanulmányozta; 1862. a jenai egyetemre hivták meg tanárnak s e minőségében működik jelenleg is. Németországban Darwin tanainak leghatalmasabb védője és fejlődéstani tanulmányaival nagymértékben hozzájárult azok győzelemrejutásához. Többrendbeli tanulmányutat tett, többször felkereste a Földközi-tenger partvidékeit, ahol főleg a radiolariák, szivacsok és meduzák tanulmányozásával foglalkozott. Nagyobb tengeri utat is tett Cejlonba s utjáról igen élvezetes leirást tett közzé. Kitünő tanár és buvár, de tanulmányaival és buvárlataival nem szorítkozott csupán egy szükebb körre, hanem a zoologia több, különböző ágában dolgozott s több állatcsoportot monografice ismertetett, igy nevezetesen a mészszivacsokat, meduzákat, rediolariákat s ez utóbbinak jelenben egyedül mestere; ő dolgozta fel a Challenger-expediciótól gyüjtött rendkivül gazdag radiolaria anyagot. Nagyobb munkái a következők: Schöpfungsgeschichte (1 kötet, 1870; magyarra Az emberi nem eredete c. György Aladár ford., Pest 1871); Anthropogenie (1. köt., 1869); Generelle Morphologie der Organismen (2. kötet, 1866); Die Radiolarien (1862, 1889-92); Die Kalkschwämme (1872); Beiträge zur Naturgeschichte der Hydromedusen (1865); Beiträge zur Plastidentherorie (1870); Biologische Studien 81877); ie Gasträa-Theorie, die phylogenetische Classification des Thierreichs und die Homologie der Keimb (l.o.)tter (1874); Das Leben in den grössten Meerestiefen (1870); Das Proteisteneich 81878); Zur Entwicklungsgeschichte der Siphonophoren 81869); Der Monismus als Band zwischen Religion u. Wissenschaft (Bonn 1893, 3. kia.).
