Gyanakodás,
Gyanakodás, gyanakvás, gyanakozás, gyanu, általában puszta vélekedés, hogy valaki valamit elkövetett, v. valamit rejteget lelkében; az illető gyanus. Minthogy a rosszat szoktuk rejtegetni, rossz cselekedetet, rossz indulatot: a Gy. rendesen a rossznak föltételezésére vonatkozik, különben csak gyanítás, sejtés. Ami a gyanura okot szolgáltat: gyanuok (l. Bünjelenségek). Aki, mielőtt bizonyosságot szerzett róla, valakit valamely lealázó dologgal vádol, az gyanusít (régi nyelven: gyanul, meggyanul). Akiben a gyanakvás állandó lelki szokássá merevedett meg, főleg pedig aki másokról eleve föltételezi, hogy ellene áskálódnak, neki ártani akarnak: gyanakvó, gyanakvós. L. Gyanu.
