Gálfi
Gálfi János (kocsárdi), erdélyi tanácsur, Báthory Zsigmond fejedelem nevelője és udvarmestere, szül. az aranyosszéki Kocsárdon, megöletett neveltje, a fejedelem parancsára Huszton 1593 márc. 8. Egyike volt Erdély legbefolyásosabb tanácsurainak az 1580-as évek folyamán. Otthon neveltetvén, ifju korában nmes apródul Csáky Mihály, a II. János király kancellárja udvarába került. Innen János Zsigmond (1571) halála után Báthory Kristófnak, a váradi kapitánynak szolgálatába és udvarába ment. Báthory Kristóf Aranyosszék királybirájává, azután a tizenkét tanácsur (az erdélyi miniszterium) egyikévé s halálakor Báthory Zsigmond nevelőjévé tette. G.-nak, mint a kiskoru fejedelem egyik nevelőjének és udvarmesterének (amint Erdélyben nevezték: hopmesterének) nagy befolyása volt és maradt meg mindvégig Báthory Zisgmond kiskorusága idején. Nem csökkent befolyása akkor sem, midőn a «bölcs lengyel király» az erdélyiek elégedetlensége miatt megváltoztatta a kormányzás formáját Erdélyben (1585 máj. 1.) és a triumviratus helyett egy kormányzót nevezett ki. Géczy (vagy Giczy) János váradi kapitány volt ettől fogva három esztendeig Erdélyország kormányzója, kivel G. már együtt működött Báthory Kristóf, mint váradi kapitány udvarában s most is szép harmoniában kormányozta Géczy az országot. Az 1588. dec. országgyülésen Medgyesen (melyen G. nagy szerepet játszott) nagykoruvá deklarálták a 15 éves ifju fejedelmet, mellé adván tanácsosul Báthory Boldizsárt, G.-t és Kovacsócy Farkas (l. o.) kancellárt, ugy hogy ezek állandóan az udvarnál tartózkodjanak. Az országtanács (1588 dec. 20.) azt határozta, hogy G. mint udvarmester legyen mindig a fejedelem közelében s ügyeljen föl tetteire. Carillo Alfonz jezsuita pápai követ saját befolyása alá kerítette az ifju fejedelmet és elidegenítette rokonaitól, tanácsosaitól. Az ifju fejedelem és unokabátyja, Báthory Boldizsár csakhamar oly éles ellenségeskedésbe keveredtek egymással, hogy a fejedelem egyszer (1591) azt a dilemmát terjesztette a tanácsurak eleibe, hogy «válaszszanak közte és unokabátyja közt». A tanácsurak azt határozták, hogy megpróbálják a rokonok kibékítését, s ha ez nem sikerülne, akkor vesszen Boldizsár. A tanácsurak G.-t és Gyulay Pált bizták meg, hogy adják tudtára ezt a fejedelemnek, de eskessék meg előbb, hogy a végrehajtásig hallgatni fog. A gyenge jellemü fejedelem, midőn bátyjával nem sokára kibékült, elárulta neki ezt a titkot. Báthory Boldizsár boszszut esküdött G. és Gyulay ellen, s bár szinleg kibékült velök, nem szünt vesztükre törni. Az elárult főurak elhagyták a fejedelmi udvart, de a boszu elől nem térhettek ki. Báthory Boldizsár és apósa Kendi Sándor elhitették a fejedelemmel, hogy G. és Gyulay ellene konspirálnak; a «német ellenséggel praktikát üznek», és elfogatási parancsot eszközöltek ki ellenök. G. a bihari havasok felé menekült. Belényes vidékén azonban a hegyeken egy váradi főlegény, Csukáth Péter kezébe került, aki Váradra vitette be, ahol a fejedelem nagybátyja, Bocskay István volt akkor kapitány. A fejedelem értesülvén G. elfogatásáról, Huszt várába küldette fogságba és 1593 márc. 8. lefejeztette.
