Gabelentz,

Teljes szövegű keresés

Gabelentz, 1. György (teljes névvel Hans Georg Conon von der G.), német nyelvész, Hans Conon v. d. G. második fia, szül. Altenburg mellett, Poschwitzban 1840 márc. 16., megh. Berlinben 1893 dec. 11. 1864. Szászországban igazságügyi szolgálatba lépett, 1873-73. birodalmi tisztviselő volt Elzászban, aztán biró Drezdában. 1878 a keletázsiai nyelvek tanára lett Lipcsében, 1889. ugyanazoknak s az általános nyelvészetnek tanára Berlinben, a Magy. Tud. Akadémia is kültagnak választotta. Atyja példájára ő is már jókor tanulmányozot egy csomó távoli nyelvet, nyugat-afrikai és maláj nyelveket, továbbá a khinait, mandsut és japánit. Igen becses tanulmányokat irt az általános mondattanról a Steinthal-féle folyóiratban (1869-1874); kiadta fordítással és magyarázattal a Thai-kih-thu c. khinai metafizikai munkát, s irt egy értekezést a khinai nyelvtan történetéről és föladatairkól (Zeitschr. d. D. Morgenl. Gesellschaft 1878). Számos más kisebb munkát mellőzve, említjük Confuciusról irt könyvét: Confucius und seine Lehre (Lipcse 1888) s a gyarmatügyi kormány megbizásából készített kézikönyvét: Handbuch zur Aufnahme fremder Sprachen (Berlin 1892). Két főmunkája a nyelvtudományról, ennek feladatairól és módszeréről irt könyve: Die Sprachwissenschaft (Lipcse 1891, ismertetve a Nyelvtudományi Közlemények 1893) és nagy khinai nyelvtana, mely e téren legkitünőbb: hinesische Grammatik (Lipcse 1881); van egy kisebb khinai nyelvtana is: Anfangsgründe der chines. Grammatik (Lipcse 1883). Hátrahagyott művét: Die Verwandtschaft des Baskischen mit den Berber-Sprachen Nord-Afrikas, Schulenburg adta ki (1894). G. érdemeit igen jól ismertette Szilasi M., Nyelvtud. Közl. (1894).
2. G. Hans Conon, német nyelvtudós, szül. Altenburgban 1807 okt. 13., megh. Triptis melletti birtokán, Lemnitzen 1874 szept. 3. Már fiatal korában állami szolgálatba állott; 1848 márciusában részt vett a frankfurti «előparlamentben», ott tagja volt a izenhetes alkotmánytervező bizottságnak, azután követ a szövetséggyülésen, 1848 novembertől 1849 augusztusáig altenburgi miniszterelnök volt, de később ismételve működött a közügyek terén, s erről csak 1870. vonult egészen vissza. G. arra törekedett, hogy mentől szélesebb nyelvismeretek által jusson a nyelv mivoltának helyes megítélésére. Mintegy nyolcvan nyelvet tanulmányozott többé-kevésbbé tüzetesen, s körülbelül harmincat dolgozott ő fel először tudományosan. Főbb munkái: Éléments de la grammaire mandchoue (Altenb. 1833); Mongol tanulmányok a Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes c. folyóiratban (1837 stb.); Grammatik der mordwinischen Sprache (u. o., 2. köt.); Grundzüge der syrjänischen Gramm. (Altenb. 1841). A szamojéd nyelvről (Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 5. köt. 1850). Löbevel együtt kritikai kiadást rendezett Ulfilas gót bibliafordításából, latin fordítással és gót szójegyzékkel és nyelvtannal. Tanulmányokat irt a melanéziai nyelvekről (Lipcse 1860, 1873) s a szenvedő igéről (1860). Kiadott még több mandsu munkát, mandsu-német szótárral. Azonkivül történeti értekezéseket is irt. V. ö. Gabelentz György, H. C. von der G. als Sprachforscher (a Berichte der sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften, 1886-iki köteteiben).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT