Gabányi

Teljes szövegű keresés

Gabányi Árpád (olysói), szinész, drámairó, szül. Eperjesen, Sárosmegyében 1855 aug. 18. Pesten és Szatmáron végezte iskoláit. Tanulótársai előtt saját szerzeményü szindarabját és parodisztikus verseit adta elő. 1872. beiratkozott a budapesti szinészképezdébe, hol elvégezte a tanfolyamot, mire 1875 okt. 1-től a kassai szinházhoz szerződtették. 1876 jun. 28. nőül vette Lenkei Etelka szinésznőt. A vándorpálya Kassán, Miskolcon, Ungvárt, Beregszászon és Eperjesen csak rövid ideig tartott; 1878 tavaszára meghivták a Kolozsvári nemzeti szinházhoz, melynek mint szinész és rendező 1884 márciusáig volt tagja. Ekkor a budapesti nemzeti szinházhoz szerződtették, hol jelenleg is működik. Mint iró a vig genre-t műveli különös kedvvel. Irt humorisztikus tárcákat, elbeszéléseket, költeményeket; továbbá sok szindarabot. Ezek közül a nemzeti szinházban is előadtak. Az őszinték (vigj. 3 felv. 1886); A Kókai ház (vigj. 3. felv. 1887); A mumus (vigj. 4 felv. 1889); Az apósok (vigj. 3 felv. 1890, Rökk Szilárd-dijat nyert); A pogány magyarok (szinmű 1891, akadémiától Kóczán-dijat nyert); A Kaéivár (tört. vigj. 1892, Teleki-dijat és Rökk Szilárd-dijat nyert); A csehül jártak (bohózat 4 felv. 1893). Igen kedveltek továbbá vig monológjai (A kakasülőn stb.). Irt néhány regényt is: Két vén gyerek (Budapest 1886); Julia (1888); A mama (elbeszélés 1888); A művészet nyomorultjai (1893, 2 köt.); Dolgozók és naplopók (1893). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT