Gabányi
Gabányi Árpád (olysói), szinész, drámairó, szül. Eperjesen, Sárosmegyében 1855 aug. 18. Pesten és Szatmáron végezte iskoláit. Tanulótársai előtt saját szerzeményü szindarabját és parodisztikus verseit adta elő. 1872. beiratkozott a budapesti szinészképezdébe, hol elvégezte a tanfolyamot, mire 1875 okt. 1-től a kassai szinházhoz szerződtették. 1876 jun. 28. nőül vette Lenkei Etelka szinésznőt. A vándorpálya Kassán, Miskolcon, Ungvárt, Beregszászon és Eperjesen csak rövid ideig tartott; 1878 tavaszára meghivták a Kolozsvári nemzeti szinházhoz, melynek mint szinész és rendező 1884 márciusáig volt tagja. Ekkor a budapesti nemzeti szinházhoz szerződtették, hol jelenleg is működik. Mint iró a vig genre-t műveli különös kedvvel. Irt humorisztikus tárcákat, elbeszéléseket, költeményeket; továbbá sok szindarabot. Ezek közül a nemzeti szinházban is előadtak. Az őszinték (vigj. 3 felv. 1886); A Kókai ház (vigj. 3. felv. 1887); A mumus (vigj. 4 felv. 1889); Az apósok (vigj. 3 felv. 1890, Rökk Szilárd-dijat nyert); A pogány magyarok (szinmű 1891, akadémiától Kóczán-dijat nyert); A Kaéivár (tört. vigj. 1892, Teleki-dijat és Rökk Szilárd-dijat nyert); A csehül jártak (bohózat 4 felv. 1893). Igen kedveltek továbbá vig monológjai (A kakasülőn stb.). Irt néhány regényt is: Két vén gyerek (Budapest 1886); Julia (1888); A mama (elbeszélés 1888); A művészet nyomorultjai (1893, 2 köt.); Dolgozók és naplopók (1893). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
