Gaál,

Teljes szövegű keresés

Gaál, 1. Ferenc, zeneszerző, egyházi karnagy, szül. Szkadcsányban (Nyitra vármegyében) 1860. Nyitrán végezte a gimnáziumi iskolákat, ott ez idő alatt Dusinszky Lipót vezetése alatt folytatta zenetanulmányait. Bátyja a papi pályára szánta, Budapestre jött s itt az orsz. magy. kir. zenede akadémiának lett egyik legkitünőbb hallgatója, Ábrányi K., Nikolics S és Gobbi Henrik tanárok vezetése alatt. Liszt F. és Erkel F. figyelmét is magára vonta szerzeményeivel. 1882-ik évben a szabadkai zenede igazgatói s ugyanott az egyházkarnagyi állást foglalta el, hol jelenleg is működik. A budapesti jubiláris orsz. dalünnepélyen (1892) előadott Honfi dal-át személyesen vezényelte, s ez alkalommal mint vezénylő karnagy is kitünő jelét adta igazgatói tehetségének. Számos szerzeménye közt speciális érdekünek mondható Fr. Urbanek zenekiadónál megjelent, Suite-je, orosz és cseh-morva dalok felett zongora, hegedü, kis- és nagybőgő s harmoniumra irva, mely többféle átiratban el van terjedve. Magyar dalai, rapszodiái, zongoradarabjai is közkézen forognak. Legközelebb magyar tárgyu operát fejezett be, melyet benyujtani készül a magyar kir. opera igazgatóságának.
2. G. György, népmesegyüjtő és fordító, «a magyar mesevilág első felfedezője» (Toldy F.), szül. Pozsonyban 1783 ápr. 21., hol atyja kir. udv. kamarai tisztviselő volt, megh. Bécsben 1855 nov. 1. Tanult Budán, Váczon, Egerben, Pozsonyban, a pesti és a bécsi egyetemen. Korán nagy nyerlvismeretre és olvasottságra tett szert és nagy mértékben érdeklődött a népszellem termékei iránt. Tizenkilenc éves korában az Esterházy herceg kismartoni jószágigazgatóságánál alkalmazták, de a herceg fölismervén tanultságát és tehetségét, 1808. bécsi könyvtárához őrnek nevezte ki, három év mulva pedig könyvtárnokká léptette elő. Itt ismerkedett meg Görög Demeterrel (l. o.), a trónörökös nevelőjével, aki beavatta az ujabb magyar irodalomba. G. ettől fogva különös kedvvel foglalkozott avval, hogy a magyar irodalom termékeit jó fordításokban bemutassa a külföldi közönségnek s a magyar szellem munkájának becsülést szerezzen a művelt világban. Igy készültek: Tátika, Sage, aus dem Ungarischen des Alexander von Kisfaludy (Bécs 1820); Theater der Magyaren (I. köt., Brünn 1820); (Kisfaludy Károly darabjai közül a Tatárok, Ilka, Stibor fordítása verses alakban, bevezetéssel a magyar szinészet történetéről). Legnevezetesebb azonban mesegyüjteménye. Még gyermekkorában megragadták figyelmét a magyar nép tündérmeséi; s midőn Grimm kutatásai az irodalmi világban mindenfelé méltó feltünést keltettek, G. a magyar nép mesekincsének bemutatását tüzte ki céljául. Mintegy 10 évi fáradozás után végre sikerült, főkép egy öreg közkatona mesélgetése nyomán egy tekintélyes tömegü gyüjteményt összeállítani s német nyelven kiadni: Märchen der Magyaren (Bécs 1822). G. később is gyüjtött meséket és közmondásokat, halála előtt Toldynak adta át gyüjteményét, ez magyarul jelent meg: G. magyar népmesegyüjteménye c. a. (kiadták Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc, Pest 1857 és 1860, 3 köt., 53 mesével. Németre Stier G. fordított belőlök: Ungarische Volksmärchen cimmel, Pest 1867). A néphumor iránti jeles érzékkel irta még ifju korában A tudós palóc avagy Furkács Tamásnak Mónosbélbe lakó sógor urához irt levelei c. sorozatot (1803-4, hat havi füzetben). Egyéb munkái: Die Horen, Liederkranz (Drezda 1812); Gedichte (u. o. 1812, és 2. bőv. kiad. Zerbst 1825); Die Farben, Symbolische Scene (Bécs 1815); Friedenshymne (1815); Die nordischen Gäste, ein Gedicht in 12 Gesängen (1819); Polyhymnia (idézettár német költőkből, Brünn 1820-21, 4 köt.); Die Vertheidigung von Güns gegen Sultan Soliman im Jahre 1532 (megjelent 1828); Sprichwortschule in sechs Sprachen: Deutsch, Latein., Ital., Französ., Englisch und Ungarisch (1840); Mythologisches Taschenbuch (Bécs 1833); Allgem. deutscher Briefsteller (Görz 1839; 1890. 11. kiadása jelent meg); Erzählungen, Sagen, Märchen und histor. Anekdoten aus dem Französ., Italien., Span., Engl. und Ungar. (Bécs 1834). A 20-as években hazai folyóiratainkat magyar cikkekkel kereste föl, a német időszaki sajtóban is sokat irt a magyar irodalomról. V. ö. Toldy Ferenc. Összes munkái, VII.; Szinnyei, Magyar Irók.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT