Facio ut des
Facio ut des (lat.) a. mint teszek (valamit), hogy adjál (azért valamit). A római jogban az u. n. névnélküli szerződések (contractus innominati, innominat contracte) vagyis azok, a melyeknek nem volt különösen meghatározott jellegök és nevök (mint p. a vételnek, megbizásnak, kölcsönnek, haszonkölcsönnek), amennyiben nem reálszerződések. Paulus szerint négy formulára vezethetők vissza: do ut des - adok, hogy adjál azért valamit; - do ut facias - adok, hogy tégy azért valamit; - facio ut des - teszek, hogy adjál azért valamit; - facio ut facias - teszek, hogy tégy azért valamit. A névnélküli szerződések különös jogi sajátszerüsége abban állott, hogy rendszerint csak akkor voltak perelhetők, ha a felperes a szerződést teljesítette.
