Fabretti
Fabretti, 1. Ariodante, olasz történetiró és régiségbuvár, szül. Perugiában 1816 okt. 1. Nyelvészettel, történelemmel és természettudományokkal foglalkozott s utóbb Perugiában a régiségtannak egyetemi tanára és a régiségi muzeumnak igazgatója lett Turinban. Tagja volt a parlamentnek is s 1889. az olasz királyság szenátora lett. Az olasz történetirás, nevezetesen a középkor és az etruszk feliratok kutatása terén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Művei közül megemlítendők: Biografie dei capitani venturieri dell Umbria (Montepulciano 1842-46, 5 köt.); Corpus inscriptionum italicarum antiquioris aevi (Torino 1867); Analogia delle antiche lingue italiche con la greca, la latina e coi dialetti viventi (Firenze 1866); Il museo d'antichita di Torino (Torino 1872); Mosaico di Acqui (1878); Gli scavi di Caru (1879); Necropoli della Cascinetta. (1885); Cronache della citta di Perugia (2 köt. 1888).
2. F. Rafael, ol. régiségbuvár, szül. Urbinoban 1619, megh. 1700 jun. 7. Jogot tanult, majd a klasszikusokkal foglalkozott. Később a szentszék kincstárosa, majd pápai követ lett a madridi udvarnál. Rómába visszatérve, Judex Appellationum in Capitolio lett, VIII. Sándor pápa alatt Secretario de memoriali, XII. Ince alatt pedig az angyalvári levéltár igazgatója. Munkái: De aquis et aquaeductibus veteris Romae dissertationes tres. (Páris 1680); De columna Trajani syntagma (Róma 1683, 2. kiadás 1790); Inscriptionum antiquarum, quae in aedibus paternis asservantur; explicatio et additamentum (u. o. 1690). Életét Rivieri bibornok irta meg a Crescimbeni vite degli Arcadi illustri-jában és Marotto a Fabroni Vitae Italorum-jában.
