Enghien

Teljes szövegű keresés

Enghien (ejtsd: angen). 1. Lajos Antal Henrik, Bourbon herceg, Bourbon-Condé herceg fia, szül. Chantilly-ben 1772 aug. 2., agyonlőtték 1804 márc. 21. 1789. atyjával és nagyatyjával elhagyta Franciaországot s a nagyatyja által szervezett emigrans hadosztályba lépve, 1796-99-ig annak előcsapatát vezette. A hadosztály feloszlatása után 1801. Badenbe, Ettenheimba vonult vissza, hova őt Rohan-Rochefort Sarolta hercegnő iránt táplált szerelme vonzotta. E tartózkodási hely Franciaország határán gyanussá tette a francia kormány előtt, de azon vádnak, mintha a Cadoudal-Pichegru-féle összeesküvésben része lett volna, nem volt semmi alapja, noha igaz, hogy a herceg angol penziót huzott és kész volt családja és a királyság érdekében fegyvert ragadni. Napoleon mindazonáltal, hogy a Bourbonokat megrettentse, őt szemelte ki áldozatnak s 1804 március 15. a nemzetközi jog durva megsértésével Ettenheimban elfogatta és Vincennes-be vitette, hol haditörvényszék elé állította. Azon vádat, mintha az első konzul élete ellen összeesküdött volna, a herceg büszkén visszautasította s találkozni kivánt Napoleonnal, de Napoleon e kivánságot visszautasította, sőt a hadi törvényszéket a halálos itélet rögtöni végrehajtására utasította. Március 21. reggel 4 órakor a haditörvényszék sommás uton kimondotta a halálos itéletet s egy fél órával később Napoleon a herceget a vincennes-i vár árkában főbe lövette. E szörnyü igazságtalanságon még a császári udvar is meghökkent, amiért Napoleon később (Mémoires de St.-Helene) a herceg halálát álnok módon Talleyrandra és Savary-ra igyekezett hárítani, de minden alap nélkül; bizonyos, hogy E. csakis a Napoleon rideg, számító politikájának esettt áldozatul, amint ezt maga Talleyrand és Savary is kimutatta. Ez igazságtalan pör különben egész irodalmat keltett fel, mely a Collection de mémoires sur la Révolution française c. gyüjtemény egyik kötetében van összefoglalva. A Bourbonok visszatérése után XVIII. Lajos a szerencsétlen herceg holttestét kiásatta és a vincennesi templomban helyeztette el, hol számára emléket is állíttatott. Remusat marquisnő érdekes adatokat közöl E. sorsáról. V. ö. Welschinger, Le duc d'E. (Páris 1888). Boulay de la Meurthe, Les dernieres années du duc d'E. (1886).
2. E. hercegek, l. Condé.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT