Emlék
Emlék, olyan látható jel, mely bizonyos személyek v. események emlékezetét állandóan föntartja. Vannak emlékszobrok, siremlékek, egyes nagy nemzeti eseményeket, háborukat, ütközeteket, békekötéseket stb. megörökítő emlékek. Művészeti jelentőségük annak a népnek, a kornak műveltségi fokától függ, amely őket állította. E.-ek lehetnek egyszerü földhányások, emlékkövek, föliratok és a legpompásabb művészi alkotások. Az emlékek leggyakoribb, minden népnél és minden időben szokásban volt faja a siremlékek (l. ott). Egyes személyeket ábrázoló E.-szobrok voltak már az egyiptomiaknál is. A fáraók emléküket gyakran óriási szobrokkal örökítették meg. A görögöknél és rómaiaknál különösen szokásban voltak, kezdetben minden egyéni hasonlóság nélkül; a későbbiek már tökéletes képmások. Ismeretesek az olympiai győzők szobrai, melyek kezdetben csak eszményi alakok, utóbb képmások voltak. A középkorban kevés E.-szobrot örökítettek; ilyen pl. I. Ottó császár lovasszobra Magdeburgban és III. Konrád királyé a hamburgi székesegyházban. A renaissance korban az E.-szobrok fölállítása az egyéniség kultuszával függ össze; legnagyobbszerübb alkotások e nemben Gattamelata kondottiere (zsoldos csapat vezére) lovasszobra Páduában, Donatellotól; Coileoni kondottiere lovasszobra Velencében, Verocchiótól. A mostani korban emlékszobrok állítása általánosan szokás; mondhatni, hogy nincsen nagyobb város, melyek egyes személyek emlékezetét ne örökítenék meg többé-kevésbbé nagyszerü módon. Sok olyan E. is van, melyek egyes fontos eseményeket örökítenek meg, első sorban olyanokat, melyeknek emléke az illető helyhez füződik. Ilyen emlékek lehetnek épületek, szobrok, szoborcsoportozatok, obeliszkek, emléktáblák, diadalivek stb. Magyarországon a legkitünőbb ilyen emlékek: a Szabadságharc emlékszobra Aradon, Budapesten a Honvéd emlék, mindkettő Zala Györgytől és a m. tud. akadémia megalapításának emléktáblája Holló szobrásztól; József nádor szobra Halbig müncheni szobrásztól; gr. Széchenyi István szobra Engel Józseftől; Petőfi Sándor, báró Eötvös József, Deák Ferenc szobra Huszár Adolftól; Arany János szobra Strobl Alajostól; Marosvásárhelyt Bem tábornok szobra Huszár Adolftól; Székesfehérvárott Vörösmarty Mihály szobra, Győrött Kisfaludy Károly szobra Mátrai Lajostól. Az E. szó végre általában mindolyan művet jelent, mely valamely kor művelődési fokát jellemző módon tünteti föl. Vannak építészeti, szobrászati, festészeti emlékek; de emlékek pl. azok a régi szerszámok, fegyverek, ékszerek, edények is, melyek régi sirokban fönmaradtak.
