Elkobzás
Elkobzás (Confiscatio) a bűntettes vagyonának az állam részére elvonása. Lehet részleges (particularis) vagy általános (universalis) aszerint, amint a vagyon egyes részeire, egyes tárgyakra vagy az egész vagyonra kiterjed. Az utóbbi, mely az elitélt vagyoni tételének megsemmisítésével azonos, a római jogból származott át a középkori törvényhozásokba s egészen csak az ujabb időkben szünt meg. Hazánk törvényei vagyonelkobzást rendeltek felségsértés (felségárulás, pártütés, Verb. H. I.-13, 14. II. 12, 44. 1715. 9 és 1791. 56.); hütlenség - nota infidelitatis - (V. H. I. 13. 14. 16. 1715. 9. és 1723. 9) - a papirpénz s bankjegyhamisítás eseteiben azonban nem talált alkalmazást; - a szent korona elleni hamis eskü (V. H. II. 30); erőszakos egyházsértés (violatio ecclesiae) és némely magánvétségek eseteiben. A btkv-ben a vagyon E. mint büntetési nem többé nem fordul elő, de igenis E. tárgyai most is: a) azok a tárgyak, melyeket a büntett vagy vétség ott létre hoz, p. a pénzhamisítványok; továbbá azok a tárgyak, melyek a büntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, p. o. az ölésre használt fegyver. Az utóbbiak azonban feltétlenül csak akkor esnek E. alá, ha a tettesnek v. részesnek tulajdonát képezik; ellenkező esetben csak akkor, ha azoknak birtoklása vagy használata különben is tiltva van. Az elkobzott tárgyak értéke, amennyiben meg nem semmisíttetnék, a pénzbüntetésekre megállapított célokra fordítandó. Nyomtatvány, irat, képes ábrázolat közzététele vagy terjesztése által elkövetett büncselekmény esetében, továbbá a szerzőnek, a nyomdásznak, az elárusítónak, a terjesztőnek s a nyilvános kiállítónak birtokában talált példányok, minták, lemezek hasonlag elkobzandók s megsemmisítendők és pedig akkor is, ha bünv. eljárás senki által nem indítható.
