Daniel
Daniel, 1. Gábor, francia történetiró, született Rouenben 1649 febr. 8., megh. Párisban 1728 jun. 23. A jezsuitarend tagja lévén, annak szellemében tanulmányozta a bölcsészeti és hittudományokat. Azután a jezsuiták párisi rendházának lett könyvtárnoka s XIV. Lajos királyi történetiróvá nevezte ki. Több műve latin, olasz, angol és spanyol nyelvre is lefordíttatott, stilusa világos és tetszetős; de értéköket csökkenti, hogy műveit a történelmi hűség és igazság rovására a jezsuita rend, a papság és az udvar védelmére irta. Érdekes: Entretiens de Cléandre et d'Eudoxe sur les lettres provinciales (Rouen 1694) c. műve, mely a jezsuiták nevében felelet akart lenni Pascal hires: Lettres provinciales-jaira. Nevezetesebb művei még: Histoire de France; Histoire de la milice français (Páris 1721, 2 kötet); Voyage du monde de Descartes (Páris 1691); melyben e bölcsésznek kozmologiai nézeteit teszi nevetség tárgyává. (Grande Encycl. XIII.)2. D. Hermann Albert, német földrajzi iró és pedagogus, szül. Köthenben 1812 nov. 18., megh. Lipcsében 1871 szept. 13. 1830-34-ig Halléban tanulta a teologiát s azután ugyanott működött a pedagogiumban, mint a földrajz tanára. Nagy és maradandó érdemet szerzett magának a földrajztanítás és irodalom terén. Tankönyveit Ritter eszméi szerint, de alaposan s izléssel készítette. 1844. adta ki: Lehrbuch der Geographie für höhere Unterrichtsanstalten (1891-ben 73. kiadás) c. munkáját. Ezt követte: Leitfaden für niedere Anstalten (1891-ben 176. kiadás) c. dolgozata s 1859-63-ban, három részben a: Handbuch der Geographie (1881-82, V. kiad. 4 kötetben), melyből később egy kivonat is jelent meg. Műveit sok európai, sőt ázsiai nyelvre is lefordították. Teologiai munkái is vannak. (Thesaurus hymnologicus. Halle 1841-56. 5 köt. és Codex liturgicus u. o. 1847-55. 4 kötet.)
