Dacier

Teljes szövegű keresés

Dacier (ejtsd: dászjé) Endre, francia nyelvész, szül. Felső-Languedoc Castres nevü helységében 1651 ápr. 6., megh. 1722 szept. 28. Tanulmányait Saumurben végezte, 1672. Párisban Pompeius Festus és Valerius Flaccusnak «in usum delphini» való kiadásával bízatott meg, fordította Horatiust (Pár. 1681-89), Aristotelés Poetikáját (1697), Platón több dialogusát (1699), Epiktetet (1715) és Plutarchus életrajzait (1721). 1695. a katolikus vallásra tért át, a király könyvtárnokává neveztetett ki, majd az akadémia tagja s titkára lett. - Neje, D. Anna, családi nevén Lefebre, szül. Saumurban 1654., megh. 1720 aug. 17. 1627 Párisba ment és a Kallimachos kiadása által (1674) oly hirnévre tett szert, hogy Montaussier herceg több régi remekiróknak in usum delphini való kiadásával bizta meg. Feltünést keltett Homer-fordítása (Amsterdam 1708), mely azonban nem mondható kiválónak. Considérations sur les causes de la corruption du goűt (Páris (1714) címü iratában különös elmeéllel védi Homert Houdart de Lamotte ellenében; Homere défendu c. iratában pedig Hardouin jezsuita ellen. Fordított Terentiusból, Plautusból, Aristophanésből is: az utóbbiból eszközölt fordításai elsők voltak a francia irodalomban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT