Cukoradó
Cukoradó. Adó alá a répacukor monarkiánkban először 1849-ben a novemb. 28-iki pátens alapján vonatott, még pedig ez alkalommal alternativ formában, a termény vagy a répa mennyiségének felmérése alapján. Németország már 1841. vonta a répacukrot adó alá, ugyancsak a nyersanyag alapján, mig Belgium 1843. hozta be a répaléadót és ehhez - minden hátrányai dacára - következetesen ragaszkodik.
Ezekben röviden bemutattuk a répacukor megadóztatásának főbb formáit. Mert a répacukrot vagy: a nyersanyag (répa) felmérése, vagy a félgyártmány (lé) cukortartalmának megmérése, vagy a készgyártmány (cukor) megadóztatása alapján lehet az állami pénzügyek számára igénybe venni. Minthogy azonban a belföldi teher a külkivitelt lehetetlenné tenné, mindenik adórendszerben, idővel, kifejlett az adóvisszatérítés rendszere; mely azonban, eleinte szándékosság nélkül, a gyártási tökéletesítés és verseny utján, később kiszámítva, a kivitel előmozdítása és a belpiac megkönnyítése szempontjából, valóságos kiviteli prémiummá változott. A gyártási tökély gyorsan haladt és pedig részben az adóteher kijátszása, illetőleg könnyebbítése érdekében, főleg ott, hol a nyersanyag vagy félgyártmány akár egyenes, akár átalány adó alá volt vetve. A különböző répanemek finomítása és cukortartalmának előmozdítása; a gépek tökéletesítése, nagyban előmozdította ugyanazon répamennyiségből nyerendő cukormennyiségnek fokozását és igy az adónak könnyítését. Ugyanez uton változott át az adóvisszatérítés is prémiummá, mert a répa nagy létartalma után kiszámított cukormennyiségre visszatérített adó mindig kedvezőbb arányu lett. Eleinte - Francia- és Németországban - husz mázsa répa után számítottak 1 mázsa cukrot, ez folyton szaporodott; ugy hogy a különböző adótörvények 14-12, 10, 81/2 mázsát vettek fel; holott a gyártási tökéletesítés ezen arányszámokat mindenütt megelőzte, ugy hogy most 51/2, 6-7 métermázsa répából is képesek 1 mmázsa cukrot előállítani.
Mindezen tapasztalatokat közelről láthattuk hazánkban és Ausztriában is, mely két országnak viszonyában az adóvisszatérítés, a répa cukortartalmának területek szerint való különbözősége, a fűtőszerek és napszámok különböző ára egyuttal szemlélhetővé és érezhetővé tette azon különböző tényezők hatását és pénzügyi eredményét, melyeket ennél a kérdésnél - még az adórendszer megállapítása szempontjából is - szem előtt kell tartani. Ez magyarázza meg egyuttal azt is, hogy az adórendszer annyi változáson ment át, mert nálunk a hibás rendszerek különböző pénzügyi és ellentétes gazdasági viszonyoknál fogva sokkal inkább és gyakrabban éreztették hatásukat, mint más országokban, főleg miután a pénzügyi nehézségek kérlelhetetlenül hajtották a kormányokat arra, hogy a répacukorból is kivegyék a jövedelmet és éppen ne türjék, hogy az ne csak kibujjék az adó alól, de ezenfelül még kiviteli jutalmat is élvezzen. Ezért volt leggyorsabb és legradikálisabb a cukoripar terén a változás és az adóügyben a rendszercsere, Ausztriában és Magyarországon. Mire, természetesen, befolyást gyakorolt az is, hogy főleg Ausztriában gyorsan és erőteljesen fejlett ki ez iparág és igy bő forrást nyujtott az adózásnak.
Az 1849-iki adórendszernek alternativáját az osztrák gyárosok gyorsan kizsákmányolták és a nyers anyag megváltása alapján adóztak 1865-ig. Igaz, hogy az átalányt folyton pótlékokkal emelték; de a gyártás tökéletesítése kijátszotta azt. 1865-1868-ig a terményadóval tettek kisérletet, de tökéletlen mérő eszközökkel és nagy visszaélésekkel, igy az államjövedelem apadt. Minthogy pedig idő nem volt a hibák alapos orvoslására és csak a jövedelem volt szem előtt, hazánkban és Ausztriában 1868. visszatértek a nyersanyag átalányozására. Ez hazánk rosszabb minőségü répája és tökéletlenebb gyári felszerelése mellett, azon arányban volt hátrányos reánk nézve, melyben fokozódott a termelés és az adóvisszatérítés kizsákmányolása Ausztriában; ami oly fokot ért el 1875-76-ban, hogy a cukoradót még felülmulta a visszatérítés; mihez mi a quóta arányában igazságtalanul járultunk. Az 1877-1879. években, a diffuseurök feltöltésének megszorításával, az adótételek emelése és a gyártás folytonos technikai ellenőrzése volt törvényekben és rendeletekben a törekvés, az adó összegének fokozása vagy megmentése végett. Eredménytelenül. Az ipar kijátszotta a pénzügyi rendszabályokat!
Ekkor került felül a régi adórendszer alapján az a különös kontingentálási rendszer, melyben a gyárosok biztosítottak egy fokozódó skála alapján, 10 milliótól 12,8 millióig emelkedő összeget a két államnak, melyben ezek a termelés arányában részesültek és miként az ez alapon való hozzájárulás lévén a prémiumhoz részünkről megállapítva, a legkirivóbb anomáliák megszüntek; de mesterséges uton; jövedelmi emelkedés és a gyártás szabad fejlődésének biztosítása nélkül.
Mikor az 1880: XLVII. t.-c. értelmében a gyárosok által elvállalt legnagyobb adóösszeg, évenkinti fokozódásban elérte a 12800000 frtot, 1888 augusztus elsejétől kezdve gondoskodni kellett a törvény reviziójáról. Ekkor határozta el magát az osztrák és magyar törvényhozás a gyökeres reformra és behozta a természetes alapra fektetett terményadót, mely az 1888: XVII. magyar törvényben lőn kerestülvíve. Ennek értelmében a cukor métermázsája 11 frt adó alá esik és a kiviteli prémium nyiltan a törvényben (a cukor minősége szerint) 1 frt 50-2 frt 30 krajcárban van megszabva. A régi rendszer egyik eszméje lőn csak fentartva, az t. i., hogy a kiviteli prémium egész összege az egész monarkiára 5 millióban lőn megállapítva; ami ezt meghaladja, azt a gyárosok termelésük arányában viselik ugy, amint a kontingentált adót ez alapon vetették volt ki. Ez az egyetlen intézkedés tartalmaz még mesterséges rendszabályt, máskülönben az uj adórendszer a legtermészetesebb alapon nyugszik és némileg kiegyenlíti a répaminőségben levő különbözetet is hazánk és Ausztria között. Ennek természetes és hasznos eredménye volt az, hogy a már 12 működő gyárra leapadt és 5 %-on alóli termelési arányra lesülyedt cukoriparunk lendületet nyert; 4 nagy gyár keletkezett és az adóban - a termelés arányában való részesedésünk, lassan bár, de évről-évre emelkedik. Most már a monarkia termeléséből 14,26 %-ot tesz ki és a magyar piacot egészen uralja, sőt keletre (Romániába) szép kivitele is van. És az állami bevétel 31/2 millióra; Magyarország kiviteli terhe pedig 713000 frtra emelkedett. Igy függ össze az adórendszer és annak pénzügyi eredménye: az ipar fejlődésével!
Németországon
mint említettük, 1841 óta a répamennyiségre volt az adó kivetve és pedig akkor azon alapon, hogy 20 mázsa répa ad 1 mázsa cukrot. 1869-ben azt már 12 mázsára redukálták, mindig 21/2 fillérrel terhelve a répát. Itt is az a viszony fejlett ki Dél- és Észak-Németország közt, mely nálunk, Magyarország és Csehország közt; a répacukor tartalmánál fogva É.-Németország előnyben volt, ott már 91/3 mázsából előállítottak 1 mázsa cukrot. Az adót emelték: 1886-ig már 80 fillérre lőn az adótétel fokozva; ez évben pedig 85 fillérre. A nálunk kifejlett túltermelés és egyenlőtlen adózás, az adóvisszatérítésben a sejtett prémium nagy mértékben kizsákmányolása még nagyobb mértékben mutatkozott Németországban. A cukoradó eredménye itt is - a termeléssel ellentétben - csökkent, úgyhogy a tiszta eredmény 1881-82-ben még volt 56,9 millió márka; 1887-88-ban lesülyedt már 6,6 millió márkára. Igy állott be szüksége itt is a reformnak, vagy - a pótadónak és a kiviteli prémium szabályozásának. Németország az utóbbi módhoz folyamodott. Behozta 1887-ben a cukorra a 12 márka fogyasztási adót és leszállította a kiviteli dijat, illetőleg adóvisszatérítést 8,50-10,65 márkára; de egyuttal a répaadót 81 fillérre tette. De, hogy a készletek kivitelét előmozdítsa, 1888 aug. 1-ig 17,25-21,50 márka megtérítést biztosított. Itt az a feltevés volt az adó alapja, hogy 10,63 mázsa répa ad egy mázsa cukrot, holott tényleg 7,79 mázsából állították ezt elő. Igy természetes, hogy a kiviteli prémiumnál 2,12-2,27 márka rejtett nyeresége volt a finomítóknak. Ez sem segített a bajokon és igy tért át 1892-ben a német kormány is a terményadóra. Ugyanis az 1891 május 31. törvény értelmében 18 márkában állapította meg egy mmázsa cukor adóját és a nyilt kiviteli prémium rendszerét fogadta el; azt 1-1,75 márkában szabván meg, az egyes cukornemek szerint mmázsánkint. De átmeneti időt adott 1892-95-ig 1,25-2 márka prémiummal. Igy pénzügyileg 97 millió márka jövedelmet remélt elérni, ami még a fogyasztási pótlékkal (mely 52 millió márkát adott) elért 1889-90. évi eredménynél is 31 millióval többet tesz ki. Tehát Németország is ugyanazon változásokon ment át a cukoradó tekintetében, mint monarkiánk.
Belgium
amióta (1843) behozta a répalé-adót, azt következetesen megtartotta; a tételeket fokozatosan emelte és folytonosan változtatta az adóvisszatérítési tételeket, hol azért, hogy a lappangó prémiumot lehetőleg korlátolva, az állam-jövedelmeket biztosítsa, hol azért, hogy a nemzeti követelményeknek (melyek az 1864-iki szerződés után gyakran meg lettek kisérelve, de eredményesen soha sem érvényesíttettek.) lehetőleg eleget tegyen. Erre (a tételek módosítására) a minisztériumnak törvényes felhatalmazása is van. A legujabb erre vonatkozó intézkedés az 1890 máj. 27. törvényen alapszik, melynek értelmében a négy hollandi tipus szerint, a 100 kg. nyers anyagból 72-84 kg. finomított cukor vétetik fel; az accise 36,40-50,56 frkban állapíttatott meg; a visszatérítés 45-54,10-59,66 frank. Ez a visszatérítés leszállítása, mert még ugyanazon év január 27-iki rendelet értelmében az 44,74-60,07 frank volt. De ez az adózás egyenlőtlenségét (az anyag, minőség és gyár szerint) épp úgy nem szünteti meg, mint a prémium bizonytalan és lappangó voltával járó hátrányokat.
Franciaország
már 1837. hozta be a cukoradót és pedig a nyers anyag bizonyos átalány alapján kiszámított terméke alapján. Tehát egyfelől a gyárak szigoru pénzügyőri ellenőrzés (exercise) alatt tartattak, és másfelől az adózás egyenlőtlensége meghonosíttatott, sőt mert a nyers és finomított cukor között az adótétel megszabásánál a kellő arány megtartva nem lőn; természetes folyománya volt ennek az, hogy a finomító gyárak külön váltak a cukorgyáraktól és (mert előnyben voltak) mesterségesen szaporíttattak. Minthogy az 1837-1857. közötti években csak a léadózás, 1857. alternative és a gyárak szabad választása szerint lé- vagy terményadózássá változott, amikor a gyárak 9/10-része az első rendszert fogadta átalányozással: 1860. ujra visszatértek az egységes termény-adóra; de a gyárosok folytonos panasza és különösen az 1883. évi cukorválság hatása alatt, az 1884. évi (jul. 10.) törvény ujra megengedte a gyáraknak a répaátalányozás alapján való adózást; sőt ezt az 1887-88-tól kezdve kötelezővé tette; igaz, hogy fokozódó terménymennyiséggel kezdve 6,25-től emelkedve (1890-91) 7,75 kilóig 1 mmázsa répa után; ez azonban tökéletesen megrontotta az adó pénzügyi eredményét és ezért hozták be 1887. ezen adón felül a 10 és később a 15 frankra emelt fogyasztási adót a gyárból forgalomba jövő kész cukor mmázsája után. Természetes, hogy az adóvisszatérítés is ezen hivatalos átlagokra lőn fektetve; de ennek természetes következménye a nagy lappangó prémium, mely a legtöbb gondot adja a francia törvényhozásnak az adótételek és kiviteli prémiumnak megállapításában.
Oroszországban
az átalányrendszer szintén különböző változásokon ment át, sőt a birodalom a répa minőségére és termelési viszonyokra való tekintettel zónákra volt osztva és ezeket az 1880. évi törvény 61/2-7-71/2 %-os nyeredék felvétele mellett megtartá; de az adótételt ez utóbbi törvény a cukorra alkalmazta 80 kopekkel; minek következménye az volt, hogy a valódi termelésnek 4-5/12 része esett csak adó alá. Éppen úgy mint nálunk apaszták a diffuseurök feltöltéseinek számát; sőt az 1880. évi törvény 1880/3 és 1883/86 közötti két periódust vett fel, fokozva így a diffuseurök nagyságát; mint a két időszak között a nyeredék mennyiségét és az adótételt 1886/9-re 85; 1889 augusztustól 1 rubelben állapítá meg; aminek eredménye a jövedelem fokozódása volt ugyan, de az adózás aránytalansága és a kiviteli prémium egyenlőtlensége és ellenőrizhetlensége megmaradt.
Anglia
Európában csak Anglia nem gyártja és nem adóztatja a cukrot, amennyiben 1874 óta még a vámot is megszüntette. Ennek eredménye a bevitel és fogyasztás óriási fokozódása volt, úgy hogy az 1860. bevitt 8817000 mmázsa 1890-ben 26994000-re emelkedett.
