Csáky
Csáky-család (keresszegi és adorjáni gróf). Ősrégi magyar család, melynek eredete azonban eddigelé nincs földerítve. Régebben a Csák, majd az Ákos nemzetségből származtatták, ujabban pedig egy kiadatlan oklevelet emlegetnek, mely a Csákyakat Adorján-nemzetségbelieknek mondja. Ma még a gr. Csáky-családot a kiterjedt és gazdag Csák-nemzetség egyik elágazásának kell tartani, még pedig annak az ágnak, mely a Fehér vármegyével szomszédos pilisi és pesti részeken volt birtokos. Ez lehetett Adorján ága s hogy a trencséni ág is ide tartozott, abból gyaníthatni, hogy a Mácsa közelében levő Zsámbok volt az utóbbi ág székhelye. Az sem lehetetlen, hogy a gróf Csákyak az említett Csák Jánostól, Csák fiától származtak s ez esetben egyenesen a trencséni Csákok ivadékai volnának. Mindenesetre nagyon nyomós érvül szolgál e föltevés mellett az a körülmény, hogy a gr. Csákyaknak mácsai birtoka, melyet elődeik alighanem V. Istvántól (Zsigmond uj adománylevele szerint Szt. Istvántól) kaptak, azután a trencséni Csákok törzsbirtoka Zsámbok, és Csák János Dán nevü birtoka egymás szomszédságában feküdtek. Az is nagyon feltünő, hogy bár a Csákyak első hitelesen konstatálható őse Piliskei László csak a XIV. század közepén kezd szerepelni: mégis egyszerre Magyarország leggazdagabb és legelőkelőbb családai közt találjuk az első Csákyakat, anélkül, hogy a dúsgazdagság forrása ismeretes volna előttünk. Akár az említett Csák János, akár pedig valamelyik más Csák-nembeli volt is az apja Piliskei Lászlónak, annyi bizonyos, hogy női ágon az Ákos nembeliekkel volt vérségben s maga Piliske is (a mai Peleske Szatmárban) az Ákos-javak közé tartozott. Piliskei László anyai ágon a Borsa nembeli Beke ispán és az Ákos nembeli István nádor ivadékának tekinthető s ilyenformán nagyon érhető, hogy Nagy Lajos korában nem valai szivesen emlegette apai és anyai rokonságát, amikor Csák Máté és János, Kopasz nádor és Beke ispán és István nádor fiainak lázadása még élénk emlékezetben volt az udvarnál s nemcsak Róbert Károly, de Nagy Lajos is folyton átkozott emléküeknek mondja őket. Piliskei Lászlónak (élt 1366 körül) egy fia volt: István, ki Zsidai (Sidowi) István név alatt szerepel. Ez szerezte meg a keresszegi várat és Adorjánt. Megh. 1405-1410 között, négy fiut hagyva maga után, u. m. Zsidai Istvánt, a Becsky-család ősét, Miklós erdélyi vajdát, Péter mestert (megh. 1400 k.) és Györgyöt. Miklós ága kihalt fiaiban; György fiai közül György (v. Gergely) Hunyadi Jánosnak volt a komája, elesett 1448-ban a rigómezei ütközetben, László (megh. 1425.) váradi kanonok volt, a családot csupán Ferenc (l. o.) terjesztette tovább. A család címere legelébb 1400. fordul elő. (Nagy István, Magyarorsz. Csal. III. 67-92. Pótkötet. 70-171. - Sváby Frigyes, A körösszeghi és adorjáni gr. Csáky-család genealogiája, Turul. IV. 1891. 35. - A címer-változatokat l. Turul. IX. 1891. 192.)
Csáky-család címere.
1. C. Albin gróf, magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter, kir. főasztalnokmester, szül. Krompachon, Szepes vármegyében 1841 ápr. 19., gr. Csáky Ágoston fia. Az alkotmányos élet visszaállítása után 1865. képviselőnek választatott, 1867 óta pedig Szepes vármegyében 1841 ápr. 19., gr. Csáky Ágoston fia. Az alkotmányos élet visszaállítása után 1865. képviselőnek választatott, 1867 óta pedig Szepes vármegye élén állott mint főispán, mely méltóságot családja örökös jogon birta. Szepesmegye főispánsága mellett 1876-1880-ig a szomszéd Sáros főispánságát is viselte és az e megyében 1879. uralkodó éhinség alkalmával mint kormánybiztos működött. Mint kitünő adminisztrátor, továbbá jelleménél és magas műveltségénél fogva, ez állásban országos hirre tett szert, ugy hogy több izben csak tőle függött a kormányba való belépése. Ez időben kapta a b. t. tanácsosi méltóságot és a Lipótrend középkeresztjét. A közigazgatás kérdéseiről több cikket irt, és több izben felszólalt a főrendiházban, melynek 1888 elején alelnöke lett. Különösen nevezetes volt az 1884 elején a zsidó-keresztény házassági törvényjavaslat fölötti vitában tartott beszéde, melyben a polgári házasság hivéül vallotta magát.
Tréfort halála után 1888 szept. elvállalta a vallás- és közokt. tárcát, de képviselő nem lett, hanem tovább is a főrendiháznak maradt tagja. Intézkedései közt korszakot alkotó volt az 1891 febr. 26. kibocsátott u. n. elkeresztelési rendelet (l. o.). Bár az előzetesen megkérdezett püspökök nem nyilvánítottak a dogma szempontjából aggályokat, az a kat. lelkészség körében erős ellenállásra talált és felhangzott a miniszter ellen a vád, hogy kényszert gyakorol a papság lelkiismerete, meggyőződése, a kat. hit dogmája ellen. C. a püspökök ellen intézett forradalomnak nevezte e mozgalmat, és hogy a papságot e kényszer alól felmentse, a vegyes házasságokból származott gyermekekre nézve külön állami anyakönyvvezetést helyezett kilátásba. Az országgyülés is ez irányban határozott Szivák Imre indítványa értelmében. De midőn az ellenállás, a római kuri több nyilatkozatára is támaszkodva, egyre fokozódott, C. teljes határozottsággal és következetességgel lépett a gyökeres egyházpolitikai reformok terére. Igy vált a pápai Gergely-rend nagykereszteséből, kinek eleinte ama vád ellen kellett védekeznie, hogy ultramontán, az állami rendelkezési jognak és a szabadelvüségnek legnépszerübb bajnoka. Miután az 1892. év elején összeült országgyülés a kormánynyal szemben egyre erősödő egyházi agitáció ellenében, egyre határozottabban nyilatkozott a polgári házasság és a vallásszabadság elvei mellett, a minisztérium hozzáfogott az illető törvényjavaslatok kidolgozásához. E munka nehézségei és a mindenfelől tornyosuló akadályok nagyban hozzájárultak a Szápáry-kormány felbomlásához. C. azonban tagja maradt az uj Wekerle-kabinetnek, mely éppen a kötelező polgári házasság és az egyházpolitikai reformok alapján alakult meg. A zsidók recepciójáról, a vallásszabadságról és a polgári anyakönyvekről szóló törvényjavaslatok az országgyülés elé terjesztettek. C. teljes erővel vivott a reform érdekében ugy a képviselőházban, mint a főrendiházban, bár az utóbbiban nem birta megakadályozni a kormány egyházi politikája rosszalásának megszavazását. E vitákban kivívta magának még ellenei elismerését is nemcsak jellemének szilárdsága, hanem komoly, férfias, minden cikornyától ment, de azért mégis nagyon hatásos ékesszólása által. Munkaerejét még az a súlyos csapás sem ernyesztette, mely őt, mint atyát, nagyreményü fiának, Istvánnak halála által sujtotta.
A nagy egyházpolitikai küzdelem dacára a közoktatásügy mezeje sem maradt parlagon; itt is minden téren munkába vette az ujítást. Számos rendeletet bocsátott ki az ifjuság testi edzése és nevelése érdekében, melyet a Budapesten tartott országos tornaversenyek által is elő kiván mozdítani. A tudós körök ellenzése dacára keresztülvitte a görög nyelvi oktatásnak fakultativvá tételét. Ujjászervezte az orsz. közoktatási tanácsot. Több tanácskozás által előkészítette az egységes középiskolát. A kisdedóvási törvény által rég érzett hiányt szüntetett meg. A nyugdíjtörvény reviziója jelentékeny javítást foglalt magában a néptanítók javára, épp ugy a néptanítói fizetésekre vonatkozó törvényjavaslat. Sokat tett a közalapítványok vagyoni viszonyainak rendezésére, a bevételek fokozása és az adminisztrativ kiadások apasztása által. Szabályozta az egyetemi leckepénzt és ezzel kapcsolatosan az egyetemi tanárok fizetését. Sehol sem mutatkozott a kis eszközök és a megalkuvás mesterének, mindenütt mint oly férfiu állotta meg helyét, kit egyszer elfogadott és kimondott meggyőződésétől misem képes eltéríteni. V. ö. Szüry Dénes: Szepes-Mindszent.
Neje, Bolza Anna grófnő, csillagkeresztes- és palotahölgy, született Szarvason 1847 október 22-én. Ugyanott kelt egybe 1866 szeptember 25. C. Albin gróffal. Az irodalomnak és művészetnek lelkes pártfogója és fáradhatatlan a jótékonyság terén. 1890-91. megnyitotta termeit az irók és művészek előtt. Főkép az ő buzgólkodásának köszöni létrejöttét a műbarátok köre, amelynek egyik legtevékenyebb tagja s a kör irodalmi szakbizottságának elnöke. Ezenkivül a kisdedóvó-egyesület, a budapesti általános poliklinikai és a Mária-Dorothea-egyesület elnöke. Különben ő maga is tevékeny munkása az irodalomnak. Számos szépirodalmi dolgozatot irt, amelyek nagyrészt a Magyar Szalonban és a Hétben jelentek meg; lefordította Dahn Félix Odin vigasza cimü regényét (Olcsó könyvtár 1887). - Legidősebb fiuk, C. István gróf, szül. 1867 aug. 25. Jogi tanulmányainak elvégzése után Pest vmegye tb. aljegyzője lett s 1892. Szarvason megválasztották képviselőnek. Ugyanez év márc. 5., gyógyíthatatlannak vélt betegsége miatt, önkezével vetett véget életének.
2. C. Antal (megh. 1764), Zsigmond fia, a szepesi kamara adminisztrátora s Abauj vmegye főispánja. Ilynevü fiától származik a gróf Csákyak trencséni ága. - 3. C. Antalné (körösszeghi és adorjáni gróf), szül. hajnácskői báró Vécsey Anna (1785-1851), a magyar irodalomban mint utleiró ismeretes. Műve: Utazási vázlatok. Olaszországban c. alatt Kolozsvárt 1873-ban jelent meg. - 4. C. Dienes, Báthori Kristóf erdélyi fejedelem főudvarmestere és tanácsosa, Közép-Szolnok főispánja s Báthori Kristóf végrendeletének végrehajtója. Meghalt 1587 előtt. - 5. C. Dienes (megh. 1742), Nápolyban a spanyolok ellen harcolt, 1741. altábornagy. - 6. C. Emánuel, Szepes vármegye örökös és valóságos főispánja, az 1802., 1807. és 1812. országgyülésen a határigazítási választmány tagjának nevezetetett ki. Az 1808: VIII. t.-c. szerint a Ludoviceumra 3000 forintot ajánlott föl.
7. C. Ferenc, Ulászló pártján állott, mikor Ulászló és Albert özvegye 1440. az ország felett vetélkedtek. 1448. a székelyek, 1461. Bihar vmegye főispánja. Az ő udvarában nevekedett Hunyadi János. Mátyás király többször küldte követségbe, hol Podjebrád cseh királyhoz, hol Frigyes császárhoz. Ő tartotta Mátyást keresztvizre, amiért is H. János mindig komájának nevezte. - 8. C. Ferenc (1630-1670), 1663. Szepes vmegye örökös és valóságos főispán, veszprémi főkapitány, Felső-Magyarország és a bányavárosok főkapitánya. A Wesselényi-összeesküvésben gyanuba jövén, nótát kapott. Nejétől, Czobor Erzsébettől nem maradtak gyermekei. - 9. C. Gergely, Báthori Zsigmond tanácsosa; résztvett azon küldöttségben, mely 1595. Krisztierna főhercegnőt, Zsigmond jegyesét, Erdélybe kisérte; 1599. pedig Bocskaival együtt járt el azon szerződés megkötésében, melyben Zsigmond Rudolf császár javára lemondott Erdélyről. - 10. C. György, 1401 elején visegrádi várnagy, 1402. székely ispán, szatmári és ugocsai főispán. Hivatalait bátyjával egy időben veszíté el. Néha Mácsaynak nevezik, egyik ősi birtokukról a Zsidó mellett (Pest vm.) eső Mácsa helységről. V. ö. Zichy-cs. okm. V. 294. Századok 1880, 744. - 11. C. György, Zrinyi Miklós alatt katonáskodott s vele együtt elesett Szigetvár védelmében 1566 szeptember 7-én. - 12. C. György (1677-1742), azon ág alapítója, melyből C. Albin, a jelenlegi közoktatásügyi miniszter származott. A katonai pályára lépett, huszárezredes, egy lovas ezred tulajdonosa, lovassági tábornok, végre tábornagy lett. Részt vett a törökök és franciák elleni hadjáratokban, 1741. a tiszamenti fökelő nemességnek volt a vezére. Csakhamar meghalt. Hasonnevü fia, 13. C. György, 1772-85. Gömör vmegyei főispán volt. - 14. C. Gyula gróf, Szepes vm. főispánja, szül. 1839 ápr. 9. A közéletben már korán tevékeny szerepet játszott. 1872-75. orsz. képviselő volt; 1871-72. a Testvér cimü politikai napilapot és ennek folytatását a Szabad Sajtót szerkesztette.
15. C. Imre (született 1672., meghalt 1732.), egri kanonok, pozsonyi prépost, szentgothárdi apát, 1703. váradi püspök, 1717. kalocsai érsek, 1717-ben biboros s egyuttal Bács és Bihar vármegyék főispánja. Számos alapítvány tartja fenn emlékét. - 16. C. István (meghalt 1605-ben), VI. László fia, elébb Báthori Zsigmond udvarnoka, majd 1601., midőn Zsigmond ujra elfoglalta a fejedelmi széket, Székely Mózessel együtt az erdélyi hadak főkapitánya, Basta Gy. és Mihály oláh vajda seregével szemben azonban 1601 aug. 3. Goroszlónál elvesztették az ütközetet. Később Bastát pénzzel segítette s ezért Rudolf császártól Szádvárt és Sárost kapta. Fiai voltak: László és István. - 17. C. István (1603-62), Bethlen Gábor 1625. Kolozs vmegye főispánjává nevezte ki s az maradt 1632.; Gábor fejedelem halála után férfias szépségével annyira meghódította az özvegy fejedelemnőt, hogy teljesen uralkodott fölötte. Ezzel sokakat irigyeivé tett, másfelől azonban, mint az u. n. pápista párt feje, annyira fölkeltette maga ellen az ingerültséget, hogy kénytelen volt Erdélyt elhagyni s midőn Rákóczy György lett a fejedelem s megidézték, hogy Brandenburgi Katalin nála maradt kincseiről számot adjon, az idézésre meg nem jelenvén, javait lefoglalták. Ettől fogva többé Erdélyben meg nem jelent. 1663. Szendrő vára főkaptiánya lett, majd Szepes vmegye főispán s 1644. tárnokmester. Megh. 1662 nov. 10. Háromszor nősült, első neje Forgách Zsigmond nádor leánya, Éva volt, a második Perényi Mária és a harmadik Mindszenti Krisztina. Négy fia közül Istvántól származik a gr. Csáky-család ma is virágzó ága. (Deák Farkas, Gr. Csáky István életrajza. Kemény J. önéletirása, kiadta Szalay L. 165. s köv. l.) - 18. C. István (1635-1699), Bereg vmegye főispánja, szatmári és felsőmagyarországi főkapitány, főkomornokmester, végre 1687-től országbiró. Kitüntette magát Bécs védelmében. 1686. az eperjesi vértörvényszéken Caraffa őt is hűtlenségi gyanuba akarta hozni, de a megkinzottak közül senki sem vallott ellene. Három nejétől 25, sőt Lehóczky szerint 27 gyermeke volt, kiktől származik a gróf Csáky-család mai öt ágazata. - 19. C. István (1667-1720), 1699-től haláláig Kolozs vármegye főispánja. II. Rákóczy Ferenc hivei közé tartozott s emiatt 1704-ben Rabutin Kolozsvártt fogságra vettette, melyből csak Kolozsvár feladása után szabadult ki. 1710-ben Habadot védte a császáriak ellen; egy ideig tartotta magát, de aztán feladta a várat s az egyezség szerint javai, és tisztsége birtokában megmaradt. (Gr. Lázár M., Erdély főispánjai. 69.) - C. István, Ugocsa vármegye főispánja. Károlyi Sándorral együtt eleinte ő is a kurucok ellen foglalt állást, kiket Dolhánál 1703. szét is vertek, de csakhamar Rákóczyhoz csatlakozott s 1706. a szécsényi országgyülésen a hadi szertár és élelmezés főbiztosa lett; még ugyanezen évben őt bizta meg Rákóczy a békealkudozások folytatásával. III. Károly megkoronázásakor 1712. főpohárnokmester volt.
21. C. János, Szepes vármegye örökös főispánja, 1765-ben koronaőr, 1784-90. országbiró. 1772. őt nevezte ki Mária Terézia kir. biztosnak a 16 szepesi város kiváltására. - 22. C. János, Kolozs vármegye főispánja Mária Terézia alatt a gr. Csáky-család jelenlegi erdélyi ágának alapítója. 23. C. József gróf, vegyész, szül. 1859 nov. 11. Kolozsváron, ahol iskoláit is végezte és 1884. a kémiából tudorrá avatták. Most segéd a kolozsvári vegykisérleti állomáson. A szaklapokban számos tudományos értekezése jelent meg. Munkája: Az ecetsavas aetherek bomlása magasabb hőmérséknél (Kolozsvár 1884).
24. C. Kálmán gróf, cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös tagja, szül. Kassán, 1836 nov. 6. A gráci katonai nevelőintézetből a hadseregbe lépett, de nemsokára elhagyta azt szepesvármegyei birtokainak kezelése végett. 1861 részt vett a főrendiház tárgyalásaiban s Tisza Kálmán hivei közé tartozott. Megyéje közéletében nagy szerepet vitt és kiváló érdeme van a megye megmagyarosodása körül. Tiszteletbeli főjegyző és a gazdasági egylet elnöke volt. A honvédség ujjászervezésekor huszárkapitány lett, később a 2-ik huszárezred parancsnokává nevezték ki, majd a 2. honvéd lovasdandár parancsnokság vezetésével bizatott meg és mint vezérőrnagy vonult nyugalomba. 1890. Lőcsén megválasztották orsz. képviselőnek és az 1892-iki választásoknál ujra megkapta e mandátumot. - 25. C. Károly Manó gr., esztergomi kanonok, pápai kamarás, címzetes apát, született Sopronban 1852 julius 24-én. Az esztergomi papnevelő-intézetben tanult és 1875-ben szentelték föl. Előbb tardoskeddi segédlelkész, majd érseki udvari káplán, 1881-ben esztergom-királyvárosi plébános, 1885-ban kanonok lett. Mostoha nővérét, C. Irma grófnőt (szül. 1838 jan. 6.) Taaffe Ede gróf, osztrák miniszterelnök vette nőül 1860 febr. 15. - 26. C. Károly (1783-1846), szepesi főispán, a magyar tud. akadémia igazg. tagja, egyik lelkes harcosa a liberalizmusnak.
27. C. László, 1426-ban Bihar és Szolnok vármegyék főispánja, 1427-37. erdélyi vajda. Ő volt az, aki az erdélyi pórlázadást 1437. a három szövetséges nemzet erejével leverte. V. ö. Fehér, Cod. Dip. - 28. C. László (megh. 1655), Léva örökös ura s Léva, Tata és Pápa örökös kapitánya, 1642-től Komárom és Zólyom főispánja, kir. tanácsos és kamarás, majd országbiró. Iskoláit a gráci egyetemen végezte s 1624. a bölcsészetből szigorlatot tett. - 29. C. László, az előbbinek fia, előbb a papi pályára lépett és szt.-gothardi apát lett, majd elhagyva a papságot, nőül vette Szunyogh Borbálát, Hedly Mátyás özvegyét. Tata főkapitánya s 1682-90. Komárom vmegyei főispán. Róla v. apjáról keletkezett az a példabeszéd: nem Csáky szalmája, minek az az eredete, hogy a lévai uradalom egyik falujában levő szérüről kiki tetszés szerint vihetett szalmát és polyvát. - 30. C. László (1641-1708). Még csak 17 éves volt, midőn Barcsait elkisérte a török táborba s hive maradt Barcsainak, midőn a nagyvezér fejedelemmé tette. Apaffy korában valószinüleg a lovas had kapitánya volt. Főrésze volt Bánffy Dienes megbuktatásában, kit egy személyén ejtett sérelem miatt halálosan gyülölt. Midőn Bánffyt halálra itélték, őt bizták meg a végrehajtással, aminek sietve eleget tett, nehogy időközben a fejedelem másra határozza m agát. 1675. Doboka főispánja volt s az maradt 1678-ig, midőn Béldy Pál összeesküvésébe elegyedve, a portára szökik, hol Béldyvel együtt őt is fogságba tették, melyből csak 1683. Brankovics György közbenjárására szabadult ki. Ekkor Bécsbe ment s egy huszárezred élén 1685 végén, Veteráni táborából Erdélybe küldték, bár Apaffy mindenkép ellene volt, hogy az általa nótáztatott Csáky Erdélybe menjen. 1690. huszárezredével Magyarországon tartózkodott s vitézül küzdött Badeni Lajos, Lotaringi Károly és Miksa Emánuel oldalán a török ellen. Egykoruak ingatag jellemü s pazarló embernek mondják. (Gr. Lázár M., Erdély főisp. 152. I. Tört. Tár. 1881. évf.) - 31. C. László, az előbbi fia, II. Rákóczy Ferenc huszárezredese, majd dandárnoka s 1704. testvére István fogsága alatt Rákóczy F. által kinevezett Kolozs vmegye főispán; ő vendégelte meg Rákóczyt a zsibói ütközet napján a szurduki kastélyban. (Vass György naplója. Kiadta K. Papp M. Történeti Lapok. I. 50, 66.) - 32. C. László gróf, született Bécsben 1820. december 21-én, meghalt Budapesten, 1891 január 30-án. 1842-46. Trencsénmegye tiszteletbeli aljegyzője, majd főjegyzője volt. Mint a főrendiház tagja, 1843-44. valamint 1847-48. is az ellenzékhez tartozott 1848. Szepesmegye főispánja, jun. királyi biztos Sárosmegyében, majd szepesi kormánybiztos lett s ez állásában működött egész a világosi fegyverletételig. A szabadságharc alatt tanusított magatartásáért az osztrák hatalom in contumaciam halálra itélte. Külföldre menekült s az emigrációból 1852. jött haza; itthon a hadi törvényszék halálra itélte, de kegyelmet kapott. 1861 és 1865. ismét a törvényhozás tagja volt; 1867-76. Nyitra vármegye főispáni székében ült. 1876. érdemei elismeréseül a Lipót-rend közép keresztjét kapta. Azóta egész haláláig folytonosan képviselő volt. 1880. valóságos belső titkos tanácsos lett. Az 1887. országgyülés alelnökévé választotta.
33. C. Mihály, II. Rákóczy Ferenc hive, kivel ő is nótát kapott s vele kibujdosván, Bolgárországban halt meg, hol Czervo városban temettetett el.
34. C. Miklós. A ma is virágzó gróf Csáky-család gazdaságának és nagyságának szerzője. 1396-1402-ig temesi főispán. Ekkor kapta beregmegyei birtokaiért cserébhe a temesmegyei Csák helységet (ma Csákova) s erről nevezték el őt és utódait Csákyaknak (azelőtt a pestmeggyei Zsidóról Zsidayaknak vagy a szatmármegyei Peleskéről Peleskeyeknek hivták őket). Hatalmasan védelmezte az ország déli részét s ezért jutalmul kapta a keresszegi és adorjáni uradalmakat (innen a grófi családnak előnevei). 1401-1403-ig Marczaly Miklóssal erdélyi vajda volt s mint ilyen Nápolyi László pártjára állott. 1403 szept. havában társával együtt hatalmas sereget vezetett Buda felé s már Hatvanig jutott, midőn megtudta, hogy Nápolyi László nem jött be hazánkba. Ekkor Garay Miklós közbenjárására békét kötöttek Zsigmonddal s az ő érdemük, hogy Zsigmond általános kegyelmet biztosított a fölkelőknek. Mindamellett elveszítették az erdélyi vajdaságot és Csáky Miklós ezentúl 12 évig csak mint volt erdélyi vajda szerepel, 1408. kitünteti őt a király a sárkányrend tagságával. 1415. visszanyeri az erdélyi vajdaságot s birja azt 1426. bekövetkezett haláláig. A törökök beütései ellen hathatósan védte Erdélyt, de ekkor szerzett érdemeiért királya már csak fiait jutalmazhatta meg. V. ö. Fejér Cod. Dip. Magyar Tört. Társ. XII. 180. Hazai okmánytár VII, 442. - 35. C. Miklós, 1500. csanádi püspök; 1514. a Dózsa--féle lázadás áldozatja lett. Mikor ugyanis D. a csanádi várat ostromolta, C. egy darab ideig tartotta magát, de látván, hogy nincs menekülés, egy éjjel a Maroson át csónakon szökni akart, de a parasztok elfogták és Dózsa elé vitték, aki papi ruhába öltöztette, püspöki süvegét fejébe nyomatta és testét hegyes karóval átszuratta. - 36. C. Miklós (1698-1757), miként bátyja Imre, ő is a papi pályát választotta, 1720. szentjóbi apát, 1723. nagyváradi kanonok, 1734. prépost, 1737. pedig váradi püspök, utóbb kalocsai érsek, végre 1751. esztergomi érsek lett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy kiváló gondot fordított a köznép oktatására; az is érdemei közé tartozik, hogy megelőzve korát, jószágain gyárakat emeltetett.
37. C. Pál, Martinuzzinak meghitt embere, ki Szamos-Ujvárt és abban lévő kincseit C.-re bizta. Midőn Martinuzzit Castaldo 1551. megölette, C. a kincs egy részét magával vive, megszökött a várból. Mint Szapolyai hive, 1562. Ferdinánd vezéreinek, Zay Ferencnek és Balassa Menyhértnek fogságába esett, ahonnan csak úgy szabadult ki, hogy Zay leányát nőül vette. 1575. Békesi hive, kivel együtt menekült Báthory István elől Magyarországba.
38. C. Tivadar, gróf, cs. és kir. kamarás, Szepes vmegye örökös főispánja, szül. 1798., megh. Kassán 1855 márc. 8. A fölvidéki magyar szinészetnek Kassán való állandósítására nagyon sok áldozatot hozott. Az 1830-31. évi kassai szintársulat népszerüsítése s szellemi szinvonalának emelése céljából Nemzeti játékszini tudósítás cim alatt Kassán szinészeti szaklapot adott ki, melyben külföldi szinművészeti tanulmányait hasznosítá pártfogoltjai javára. - 39. C. Tivadar gróf, volt dragonyos főhadnagy, szül. Bártfán 1834 jul. 17. 1861. és 1869-72. orsz. képviselő volt. A páholy könyve c. szabadkőmivesi munkát irta (Pest 1870).
40. C. Zeno gróf, a főrendiháznak élethossziglan megválasztott tagja, C. Albin testvérbátyja, szül. Krompachon, Szepes vmegyében 1840 márc. 8. Tizenhat éves korában a katonai pályára lépett, részt vett az 1859. olasz hadjáratban és 1863-ban mint főhadnagy hagyta el a szolgálatot. 1867-ben Szepes vmegye főutigazgatója lett s főkép neki köszönhető a szepes vmegyei utak kitünő állapota. Atyja halála után megvált ez állásától és átvette a családi hitbizományi javak kormányzását. - 41. C. Zsigmond (1655-1738), C. István fia, Szepes és Abauj vmegyék főispánja, Szendrő vár örökös kapitánya és főtárnokmester. 1732-ben ő iktatta be Lotaringi Ferencet a pestmegyei főispánságba.
