Csábrág vára
Csábrág vára Hont vmegyében, meredek sziklabérc fölött romjaiban hever. Lytva vára név alatt már a XIV. században fennállott. Jelentéktelenségéből csak a XVI. században kezd kiemelkedni, midőn 1511. Bakócz Tamás érsek testvéreivel és unokaöccseivel együtt örök áron megvette s 1520. Nagyban kibővítette. Majd nemsokára egy garázda kalandor, Balassa Menyhért foglalta el, ki egyuttal Léva és Szitnya vára birtokában lévén, utonálló rablásaival Hont- és Barsmegye jó részében tönkre tette a közbiztonságot. Végre a pozsonyi országgyülés 1548. Elrendelte a martalóc üldözését, megbizván e feladattal gróf Salm Miklós császári vezért, ki a következő év elején négy-ötezer spanyol, német és magyar zsoldossal megindult Balassa és a Murányban rakoncátlankodó Basó Mátyás ellen. Szitnya és Léva megvétele után C.-ra került a sor, melyből Balassa (miután hiába kért segítséget a nógrádi bégtől) kiszökött ugyan János király birodalmába, de előbb megrakta jó vitézekkel és nagyon megerősítette. Salm faltörő ágyui azonban rést ütöttek a derékbástyán, mint Tinódi irta:
Igen törete gróf egy jelös bástyát
Ostromnak készíté ő minden hadát.
Szót adának, kérik a gróf Mikolát:
Hogy megkegyelmezjön, mert megadják az várat.
Ostromnak készíté ő minden hadát.
Szót adának, kérik a gróf Mikolát:
Hogy megkegyelmezjön, mert megadják az várat.
Az összelövöldözött várat törvényes ura, erdődi Pálffy Péter kapta vissza, kinek első gondja volt C. ujrapéítése és megerősítése. Ettőlfogva a vár magántulajdon ugyan, de védelméről állandóan királyi őrség gondoskodik, minek magyarázatát abban látjuk, hogy részint a török közelsége, részint a bányavárosok védelme szempontjából fontos katonai poziciónak tartották. II. Ferdinánd 1629. C.-t a hozzá tartozó uradalommal együt örök joggal báró Koháry Péter érsekujvari főkapitánynak és utódainak adományozta, s azóta e család, illetőleg leányági utódai, a Kóburg-Koháry hercegek birják, kivévén Bethlen, I. Rákóczy György, Thököly és II. Rákóczy Ferenc felkeléseinek korát, midőn a mindig királypárti családtól elfoglalták a fölkelők. 1709. Volt utoljára kuruc kézben. Akkor, gr. Páffy János császári tábornok egy kompánia labanc-hajdut kuruc ruhába öltöztetett és tiz megkötözött német katonát kisrtetett be velök C.-ba. Kovács János, Rákóczy, illetőleg a tulajdonos Bercsényi Miklós várnagya, nem sejtve a cselt, bebocsáttatá a labancokat, kik rabjaikat felszabadítva, azokkal együtt hirtelen lefegyverezték a 40-50 főből álló várőrséget. Két év mulva a szatmári béke visszaadta a várat Koháry Istvánnak, ki 1714. Országbirói méltóságra emeltetvén, attól fogva állandóan itt lakott. Itt szedte rendbe, itt gyüjtötte, részben itt irta lantos verseit, s itt érte a halál 1731 március 29. Halála után a Koháryak örömestebb tartózkodtak az ezen uradalomhoz tartozó szentantali kastélyban, s Mária Terézia koa óta elhagyták a várat, mely azóta romlásnak indult.
