C

Teljes szövegű keresés

C, a zenében használt hét alaphang egyike, a mostani skála szerint az első, a régebbi beosztás szerint pedig a harmadik. C egyuttal azon betük egyike, melyeket a hangjegyvonalak behozatala óta (X. század) mint kulcsokat használnak, a vonalak jelentőségének meghatározására. A kulcsoknak használandó betük választásánál az szolgált elvül hogy az alaphanglépcsőben (c d e f g a h) az illetö betünek megfelelő hang mindig a közvetetlen alatta fekvő hanggal egy félhangot (semitonium) képezzen; tehát f és c (e- f, h-c). Ezzel az énekesek figyelmesek lettek az egész és félhang közti különbségre; e hatás még az által fokozódott, hogy az illető vonalaknak más szinük volt, és pedig az f-nek megfelelő vonal vörös, a c-nek megfelelő vonal pedig sárga. A C.- vagy másképen ugynevezett szoprán-kulcsnak jelenleg használatban levő alakja az idő folytán következőképen fejlődött ki:
Olasz- és Spanyolországban stb. a C hangot donak, Franciaországban pedig ut-nek nevezik.- C-t mint rövidítést több értelemben használják a zenében: 1. con helyett, p.: c. espr. a. m. con espressione; c. b. a. m. col basso; c. 8va a. m. coll' ottava; 2. cantus helyett, p.: c. f. a. m. cantus firmus; 3. capo helyett: d. c. a. m. da capo.

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!