Bábabukra,
Bábabukra, a szivárványnak a palócoknál dívó neve (l. Tájszótár), melyben Ipolyi (Magyarmythologia 64. és 275. l) «mélyebb mitoszi értelmet» sejt, a bába (l. o.) szót a tündérével azonos értelműnek véve. E feltevést elfogadván, e tájszóban a szivárvány oly népies értelmezését kellene látnunk, amely azt valamely tündér szalagjának (bukor, bokor a. m. csokor, Masche) tartja. Elég közel áll e képzethez az Ipolyi említette finn regei felfogás (Kalevala VIII, 1-30. v.), amelyben a szivárványon űlő tündér
Menny karéján tündökölvén
Tisztaságos ruhájában,
Fényes fehér gúnyájában
Arany gyolcsát sződögéli,
Ezüst vásznát eltökéli,
Vetélője végig arany,
Ezüstből a bordája van.
Berreg ujján a vetélő,
Csörög keze közt a csörlő,
A sok réznyüst elnyikorog,
Ezüst borda elcsikorog ... stb.
Tisztaságos ruhájában,
Fényes fehér gúnyájában
Arany gyolcsát sződögéli,
Ezüst vásznát eltökéli,
Vetélője végig arany,
Ezüstből a bordája van.
Berreg ujján a vetélő,
Csörög keze közt a csörlő,
A sok réznyüst elnyikorog,
Ezüst borda elcsikorog ... stb.
A szivárványról szóló népies képzetek legtöbbje valamely felsőbb lény (többnyire istennő, v. tündér) alakjával hozza e tüneményt kapcsolatba, akinek alkotása, v. legalább székhelye e légköri jelenség, mely minden másnál alkalmasabb volt arra, hogy a naiv ember világfelfogásában a földiek és a felsőbb lények közötti kapcsolat látható jeléül vétessék. L. Szivárvány.
