Artézi kút,

Teljes szövegű keresés

Artézi kút, az olyan fúrott kút, amelyből a víz magától folyik ki, tehát mintegy természetes szökőkút. A név onnan van, mert Európában az első ilyen kútat Franciaországban az Artois. grófságban fúrták 1126-ban. Khinában és a libiai sivatag oázisain már sokkal régebben megpróbálkoztak a víznyerés ezen módjával. Az A. fúrásának elve abban áll, hogy függőlegesen lefelé lyukat mélyesztenek (fúrnak), mig olyan vízrétegre akad a kutak furása körül. Akad. Értesítő 1871.
A városnak, amely két vizet át nem eresztő réteg közé van zárva, ahol tehát a víz nagy nyomás alatt van. Amint a fúró a víz fölött levő kőzettömeget átfúrta, és a víztartóra akad, a víz a nagy nyomás következtében a fúrólyukban fölemelkedik, sőt sokszor magasra felszökik. Az A. geologiai viszonyai az illető vidék földtani szerkezete szerint természetesen nagyon különbözők. A legegyszerübb eset a következő. Képzeljünk egy nagy kiterjedésü vidéket teknőalaku szerkezettel (úgy gondolva, hogy a teknőnek homorú oldala van felül), ahol a rétegek mind a teknő középpontja, v. középvonala felé dűlnek. A vidék középrészén lesznek a fiatalabb rétegek, a szélek felé pedig a régebbiek kerülnek felszinre. Ahol ezek a régebbi rétegek a felületen vannak, ott, amennyiben anyaguk vízeresztő, vizet vesznek föl és a víz a rétegek dűlésének megfelelőleg a teknő közepe felé folyik. Ha a vízeresztő rétegek fölött víz át nem eresztő rétegek vannak, akkor a magasabb helyről jövő víztömeg a teknő közepén elegendő nagy nyomás alatt lesz, hogy felszökjék. Természetes, hogy a nyomás nagyobb, ha alatta is vizet át nem eresztő rétegek vannak, azonban a fel. hozott geologiai szerkezet mellett nem feltétlenül szükséges, hogy azon a vidéken artézi kút legyen fúrható. Mennél mélyebb a teknő és mennél vastagabb a vízáteresztő réteg fölött a vizet át nem eresztő réteg, s főleg mennél magasabbról gyülik össze a víz, annál magasabbra fog a víz felszökni (a közlekedő edények törvénye alapján), ha a vizet át nem eresztő rétegeket megfúrják. Megeshetik hogy abban a teknőben több vízáteresztő réteg van a vizet át nem eresztők alatt vagy között; ez esetben egymás alatt több víztartó medence lesz, melyek mindegyikének megfúrása A: t ad. Természetes, hogy a körülmények fognak dönteni abban, vajjon az első, második, harmadik stb. medencét fogják-e megfúrni, avagy talán mindegyiket.
A viszonyok nem mindenütt olyan kedvezők, hogy A.-t lehessen fúrni; akárhány helyen megesik, hogy nem akadnak nagy nyomás alatt levő vízrétegre. Mindenkor csakis a geologus fog jó tanácscsal szolgálhatni, aki a vidék szerkezetet tanulmányozva a viszonyokról tájékozódik. Sokszor olyan bonyolódottak a földtani viszonyok, hogy biztos itéletet a geologus sem mondhat: ilyenkor jó szerencse, ha eltalálják azt a helyet, melyen fúrva az artézi kút sikerül. Jól teszi bárki, ha artézi kút fúrása kérdésében a m. kir. földtani intézet igazgatóságához fordul (Budapest földmívelési miniszterium). Noha a víznyerésnek ez a módja ősrégi, mégis alkalmazása az utóbbi évekig aránylag csekély volt. 1842-ben Grenelleben Páris mellett keltett nagy feltünést a fúrás sikere; 548 méter mélységben akadtak vízre, mely hatalmas sugarakban szökött a felületre és kezdetben óránként 3200 köbméter vizet adott. A grenellei fúrással kezdődik tulajdonképen az A.-k alkalmazásának fellendülése; azóta mindenfelé fúrtak és fúrnak artézi kútakat, melyek a vízzel való ellátás szempontjából nagy jelentőségre vergődtek. Nálunk Magyarországon szintén több artézi kút van, melyek története szoros kapcsolatban áll Zsigmondy Vilmos (l. o.) nevével, aki hazánkban e téren kezdeményező volt és törekvéseit fényes siker koronázta. Tapasztalatok az artézi szökőligeti a. kút. 1878.) Az artézi kutak furása körül nagy érdemeket szerzett nálunk Zsigmondy Béla mérnök, aki úgyszólván összes A. kútaink fúrását vezette és eszközölte: Budapesten az első artézi kutat tulajdonképen már 1830-ban az Orczyházban (Károly-körút) próbálták fúrni, mely ha sikerül, mi előzzük meg e téren a franciákat és az egész művelt Európát. Nem sikerült, mert a fúró 210 m. mélységben eltört és többé kihuzni nem lehetett. 1869 nov. 15-én fogtak hozzá a városligeti A. fúrásához, 1878 január 29-én fejezték be és egyikévé lett a világ legmélyebb A.-jainak; mélysége 970.4 méter. A legmélyebb A. a sperenbergi Berlin mellett, mely 1273.01 m. mély. Hazánkban nevezetesebb artézi kútak még az alcsúti Fehérmegyében József fhg birtokán (183 m.), a margitszigeti (119.5 m.), a ligriki (234.6 m.), főképen pedig az alföldi városokban, HódmezőVásárhelyen (kettő, az egyik 197 m. mély és 24 óránként 94,254 liter 19° C. vizet ad, a másik (a Nagy András-féle, 252.6 m., 1.002,600 liter 20° C. vizet ad 24 óránként), Szentesen (313.8 m., 24 óránként 354,240 liter 23° C. vizet ad), Szegeden (kettő, az egyik 253 m., 24 óránként a viz ménnyiség e 656,637 liter, hőfok 21.25° C.; a másik - vasúti - 217.22 m., 24 óránként 800,000 liter). Az alföldi artezi kútakat tüzetesen Halaváts Gyula, a m. kir. földtani int. osztálygeologusa tanulmányozta és ezekről való közleményei a földtani intézet évkönyvének VIII. és IX. kötetében jelentek meg. (A szentesi artézi kút VIII. kötet 6. füzet; A hódmezővásárhelyi két artézi kút VIII. kötet 8. f.; A szegedi két artézi kút IX. köt. 4. f.) L. Természettudományi Közlöny 1891 juniusi füzetet is. Az öt A. az Alföld altalajának geológiai ismeretéhez is igen becses adatokat szolgáltatott. Ez adatokból tudjuk most már, hogy az Alföld altalajának az a körülbelül 50 km. hosszu része, amelyet az 5 A. feltárt: agyag, homokos agyag, agyagos homok és homok váltakozó rétegeiből áll és pedig a felső részben az agyag, az alsó részben a homok a túlnyomó. Legfelül sárga lősz-szerü márgás agyag s agyagos homok van, amelynek vastagsága 11-18 méter, s nem egyéb mint jelenkori üledék. Ez alatt diluviális kékes szinü agyag, homokos agyag, agyagos homok és homok váltakozó rétegei következnek. de az agyagos rétegek uralkodnak. A diluvium határa lefelé a harmadkori rétegek felé észrevétlen, úgy hogy a diluvium és a harmadkor közt a pontos határt megvonni lehetetlen. A diluviális rétegek vastagsága átlag a 100 métert jóval meghaladja. A diluvium alatt a harmadkornak, a pliocénnak az a legfiatalabb üledéke van, melyet a geologia a levantei emelet néven ismer; anyaga homok és ebből kapják az alföldi A.-k a vizet.
A világon kevés olyan alkalmas terület van A.-k fúrására, mint a Szahara. Igen sok helyen kis mélységben találni a száraz, forró talaj alatt gazdag vizrétegeket, melyek megfúrva felszökő vizet adnak. A franciáké az érdem, hogy A.-k fúrása által a Szahara igen nagy területét alakították kultur területté, mely persze egyre szélesbül. Vajjon honnan jön oda a viz, arról sokat vitatkoztak. Némelyek azt hiszik, hogy a Nilusból oldalbeszivárgások útján; de a sivatagban helyenként magasabb a vízszintje, mint a Nilusé ott, ahonnan a víznek szivárogni kellene; aztán meg a rétegek a libiai sivatagból a Nilus felé dülnek, nem pedig megforditva. Legvalószinübb, hogy a viz délről az esőben gazdag Szudánból kerül, ahol a rétegek tele iszszák magukat vizzel és a föld alatt Észak felé folymak. A Szahara-kútak és viztartóiknak gazdagsága óriási. Mig egyebütt azt tapasztalják hogy ha valamely területen közel egymáshoz több A.-t fúrtak, az egyes kutak vizmennyisége csökken, a Szaharában sehol ilyen csökkenést nem észleltek, noha aránylag kis területen 30-40 A.-t fúrnak. Biztos kilátás van arra, hogy A.-k. segélyével sikerülni fog a Szaharában óriási területeket a kulturának hozzáférhetővé tenni. Biztos tudomásunk van róla, hogy a régi Egyiptom virágzása idejében számos jelentékeny telepítvény volt a Szaharának ma terméketlen vidékein, melyeket csakis az azóta betemetett A.-k. vize tarthatott fenn. Mint a természettudományok és a technika minden ágában, az A.-k és általában a mélységfúrások terén is bámulatos haladás történt a legutóbbi években. Ma már nemcsak hogy igen nagy mélységekre lehet a fúróval lehatolni, de ez átfúrt földrétegeket, kőzeteket, melyek azelőtt csak porrá zúzva kerülhettek felszinre, összefüggő hosszú darabokban, oszlopokban hozzák fel még a legnagyobb mélységekből is. A geologusnak igen nagy jelentőségüek az ilyen természetes, a földnek nagy vastagságait feltüntető profilok, mert belőlük győződik meg a föld belső szerkezeterői és messze kiható tanulmányoknak képezhetik alapját. Ott, ahol a fúróval nagy mélységekre akarnak lemenni, a fúrólyukat szélesen kezdik, legalább is 1/3 m. átmérővel. Ez a szélesség a mélységben tetemesen szűkül ugyan, de a felhozott föld- és kőoszlopok mindenkor bő alkalmat adnak pontos mineralogiai, geologiai, paleontologiai és kémiai vizsgálatokra. A magasból szélesebb, a mélységből keskenyebb oszlopok állanak rendelkezésre. Az eddig legnagyobb mélységfúrásból, a Schladebach (Lipcse és Merseburg közt) melletti fúrólyuk 1748.40 méternyi mélységéből sétapálca hosszuságu oszlopokat hoztak fel erős hüvelyknyi vastagságban.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages