Abláció

Teljes szövegű keresés

Abláció voltaképen annyi volna, mint a mállott kőzetrészeknek elhordása a viz és a szél által, tehát eltakarításuk arról a helyről, ahol képződtek; mivel azonban erre a fogalomra már megvan a denudáció (elmosás) általánosan használt kifejezés, az abláció szót a glecser-olvadás megjelölésére használják a geográfusok. Ama hó- és jégmennyiség eltünését értik alatta mely egy bizonyos idő alatt a glecserek felületéről leolvad. Az olvadás vagyis az A. előidézői: a közvetlen napsugarak és ezeknek visszasugárzása a hegyoldalakról és völgyekből, az eső, a légkör párái vagyis a nedvesség. Különösen nagy mértékben olvaszt ez utóbbi tényező, a párák ugyanis a glecserek felületén megsűrüsödnek és eközben erősen olvasztanak. Az olvadás az időszakok szerint nagyon különböző; van nappali és éji változás, de befolyásolják azt helyi, meteorologiai és egyéb viszonyok (p. a glecser fekvése, magassága stb.). Az orom hóterületén évenkint átlag 1 méter vastag réteg olvad el, a glecser középmagasságában 2-2,5 m., és a glecser alján 3-3,5 m. A glecserre esö nagyobb kőtörmelékek az alattuk levő jeget védik az abláció ellen, de az apróbbak (homok stb.) az által, hogy belé fagynak a jégbe, siettetik az olvadást. Nyáron több jég olvad el, mint amenynyi a szaporulat, télen megfordítva több jég képződik, mint amennyi A.. utján pusztul.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT