Abisszinia

Teljes szövegű keresés

Abisszinia vagy Abyssinia, a XVII. századtól kezdve Abassia, Abissinia (az arab Hábes-ből) formában is Európában ama terület neveként használatos, mely Nubiától délkeletre, a Vörös-tenger, a Bahr el Azrak (Kék Nilus) és a Havas (DK-en) folyók közt fekszik, Afrika belseje felé terjeszkedik s általában Kelet-Afrika azt a részét foglalja el, mely az É. sz. 16 és 6°, a K. h. 36 és 43° (Greenwich-től) közt terül el s igy a régi Etiópia határaival némileg összeesik. Ennek a területnek főtömege az abissziniai birodalom.
Hegyrajz.
A. ama hatalmas felföld északi része, mely egész Kelet-Afrikát a Nilus medencéje, a Vörös-tenger és az Aden-öböl partjai közt magábán foglalja, s mely délen már a Kenia és Kilimandsaro vulkáni sorozatával kezdődik. A területe 444188 km2 és pedig ebből esik az abisszíniai felföldre az Abaitól északra 178336 km2, Soára 74668 km2 és a déli abisszíniai területekre Kaffáig 191,184 km2. Az egész felföld nyugat felől menedékesen s terjedelmes terrászokkal emelkedik, kelet felől azonban meredek falakkal ereszkedik le a Szamhara és az Adalföld dombvidékeire, míg belsejében szokatlanul mélyen (néha 1200m.) bevésett számos völgy és hatalmas folyam szeldeli a fensíkot szigetszerüen elkülönített darabokra. A völgyek gyakran fűben gazdagok de nagyobbára fátlanok s É-ról D-re s Ny-ról K-re emelkedően átlag 2000 m. magasságig nyulnak fel. A felföld északon Habab, Mensza, Bogosz, Marea és Barakafensíkokkal (125 m.-rel az Anszeba völgyének feneke fölött) veszi kezdetét. Ehhez az É-i Tigrében 1900 m. magas fensikok csatlakoznak, valamint dél felől is, a Maribon tul. Ez az 1900 méteres átlagos magasság Temben, Enderta és a nyugati Amhara platókban folytatódik. Az egész hegyvidék tulajdonképeni magvát azonban Laszta és Szimen (Szemien) 2000-3000 m. magas, Vogera 2500 m., Godsam és Soa 2650 m. magas felföldjei alkotják, mig a még távolabb délre az Abain túl fekvő Enarea, Kafa és Guradse fensikok a 2200 m.-t is csak ritkán haladják meg. Mindeme fensikokon számtalan magános sziklatömeg emelkedik ki kopár és meredek falakkal, piramisokhoz hasonló oszlopos és táblahegyek képében, melyeket «ambák»-nak neveznek; közülök sok megközelíthetetlen, ámbár felsőlapjuk gyakran kiterjedt, vizben dús és tenyészetben gazdag felföld. Ezeken kivül magas csúcsok is tornyosulnak e fensíkból, kerek dómszerü tömegek, hajlott vagy csonka kúpok alakjában, mint óriási orgonákhoz hasonló bazaltszirtek. E többnyire bazalt- és trachitszirtek és hegyek magas s a mint látszik, elszigetelten álló csoportokba tömörülnek, melyek legkiemelkedőbb ormai a hó határán túl nyúlnak. Különösen alpesi jellege van a nagykiterjedésü Szimenhegységnek az ugyanily nevü fensíkon, melyben a Boahit 4485 m., a Szelke 4250 m., az Abba Jared 4563 m. és a Rasz-Dasan 4620 m. magas s egész A. legmagasabb csucsait képezik. Ezen a hegységen keresztül visz Tigréből Amharába a Szelkei-hágó 3768 m. a Szavanai-hágó 2890 m. magas, mig a Vogera DNy-ra elterülő felföldjén az Aduából Gondarba vivő út a 2600 m. magas Lamalmon-hágón vezet keresztül. A.-ban a 2100 középmagasságu felföldet, melynek közepén a Tana-tó fekszik 1755 m. magasan, szintén hegytömzsök környékezik: igy a Godsam fensikján a Csok-hegység 4150 m., a déli Amharán a Gunahegy 4280 m., Soában a Kollohegy 4300 m. magas. Az abisszíniai felföldnek keleti részét egy ÉD irányu hegygerinc koronázza 2600-4100 m. csúcsokkal, mely Szamhara, és D a Havas távoli és erdős völgymélyedéseire meredeken lejtősödik s igy az adalok országa felé régóta természetes határt képezett. Miután az egész abisszíniai felföld terrászos alakulása nyugatra esik és a folyamok mély keresztvölgyelései is nyugat felé irányulnak, az országba nyugat felől könnyebb benyomulni. A. e sajátságos fizikai jellemét a késői harmadkorba eső nagyszerü vulkáni működésnek köszönheti. Csak Tigre fensikjai állanak tulnyomólag homokkőpalákból és az erre ülepedett mészképletekből. Soában trachitkőzetek uralkodnak, melyeket bazalt tört át és takart el. Az egykor oly nagyszerü vulkáni működés ma már csak a belföldi hőforrásokban s a Vöröstenger partján előforduló néhány kisebb és ritkább kitörésekben nyilvánul (Edd-vulkán). A. középső fensikját É-on és ÉNy-on, s valószinüleg D-en és DNy-on is mocsaras, egészségtelen, sűrü őserdőkkel fedett, elefántoktól, ragadozóktól és reptiliáktól hemzsegő, s éppen azért csak kevéssé lakott öv, a Kolla (= forró föld) veszi körül, mely 6-7 napi járó széles s a vizben gazdag Valkait és Valdubba nevü vidékek felé lejtősödik. Ettől teljesen különbözik a K és ÉK felé eső területek jellege. A keleti határhegység lábainál délen a forró, egyhangu, vizben és növényzetben szegény Adalföld terül el, míg északon a felföld meredek széle a tengernél fekvő és homokos és sziklás Szamhara felől oly hirtelen emelkedik ki, hogy a Masszauától kiinduló uton, Halai falunál, alig 70 km.-re a parttól, már 2600 m. magasan vagyunk. A legtávolabbi délkeleti részek kivételével, melyek az Indiai-oceán felé lejtősödnek, az abisszíniai hegyvidék ÉNy és Ny felé hajlik s igy A. legnagyobb részében a Nilus vizkörnyékéhez tartozik.
Vizrajz.
A. fővizerei a Nilus mellékfolyói, melyek, a főfolyót mind csak a Szudán belsejében és Nubiában érik el. A. legdélibb és még kikutatlan részei valószinüleg, a Szobathoz vagyis Tilfihez tartoznak, mely az É. sz. 9° alatt ömlik a Nilusba. A. tulajdonképeni főfolyói: az Abai (alsó folyásában Báhr el Azrak = Kék Nilus) az Atbara (l. o.) és ennek mellékfolyója a Takazzeh. Északi A. legjelentekenyebb folyója a Marib, mely a Hamazen-földön ered, a Szerave felföldet ívalakban körülfolyja és Gas név alatt legalább vízben bő években az Atbarába ömlik az É. sz. 17° 15' alatt. Ugyancsak Hamazenben, a Marib forrása közelében ered az Anszeba, mely az É. sz. 16° 50' alatt a Vörös-tengerbe ömlő Khor-Barakába (l. o.) ömlik. Nem a Nilus forrásvidékéhez tartozik még az ország legdélkeletibb része; itt, Guradse határán ered a Havas, mely széles és termékeny völgyével tekintélyes darabon határt alkot Soa és a gallák országa közt, alsó folyásával az adalok földjét szeli keresztül és Aussza oázisban a lefolyástalan Abhebadd tavába ömlik. Ugyancsak Guradse hegyeiből fakadnak a szomálok földjét átszelő Sebéli (azelőtt Vebi) forrásai vagy legalább mellékfolyói, valamint a Vebi-Giveni-éi is, mely a szomálok földjének déli határát alkotja s Jub vagy Vumbu falunál az Indiai-oceánba ömlik; ott ered a Gibbe-Omo, melyet sokáig a Vebi Giveni felső folyásának tartottak s mely az É. sz. 5° alatt a Rudolf tóba ömlik. Valamennyi A.-i folyó a hegyi folyók jellemét viseli, erős eséssel, gyakori vízeséssel és sebes sellőkkel. Míg a száraz évszakban csak kevés vizük van, a tropikus esőzések után hatalmasan megdagadnak s mély árokszerű völgyodukban örvénylenek. Jellemzi még e folyókat az is, hogy legnagyobb részük nagy spiralis vonalakat ir le s igy terjedelmes földdarabokat félszigetszerüen ölel körül. A. legjelentékenyebb édesvizi medencéje a Tana-tó (l. o.) vagy Dembea, 1755 m. magasan a tenger színe felett, 95 km. hosszú, 65 km. széles, 3630 km2 területtel. A többi tó kicsiny és jelentéktelen, a terület DK-i részén az arusszi-gallák földjén, a Guradse-től délkeletre fekvő tócsoport kivételével, melyben a Dembel vagy Szuai a legnagyobb. A.. különösen gazdag tiszta és friss vizü forrásokban, melyeknek a magasabb területek egész termékenységüket köszönhetik. Ezeken kivül számos melegforrása van, gyakran igen magas hőmérséklettel s csaknem mindig csoportokban, mint Szamharában, Masszauától délre, a Tana-tó partján s déli Soában, mely utóbbiban a Fin-Finni glaubersós forrás 79° C. forró.
Éghajlat.
A.. magas fekvésénél fogva az ország éghajlata, bár a forró övhöz tartozik, mérsékelt és kellemes. A következő három éghajlati övet különböztetik meg rajta: 1. a Kolla, átlagos 1500 méter magasságban 28° C. évi közép hőmérséklettel és pompás tropikus tenyészettel; 2. a Vaina-Dega, szubtropikus éghajlattal, 1500-2500 m. magas, a legtermékenyebb és legműveltebb vidék, hol még a legforróbb hónap középhőmérséklete is csak 20° C. tesz; 3. a Dega nagy s csak kevéssé erdős, mintegy 2500-4500 m. magas felföld, hol a hőmérő nappal rendesen 8-10° C. mutat, de a legmagasabb pontokon nem ritkán a fagypont alá is száll. Az esős évszak a legalacsonyabb tájakon áprilistól szept.-ig tart, a fensikon jul.-tól okt.-ig. A déli vidékeken két esős évszak van, jun.-szept. az egyik, jan.-febr. a másik. Ez időtájt a Degán a legmagasabb csúcsokat hó födi és egyes patakokban jég képződik. Az esős évszakban a hó alsó határa 4300 m.-ig terjed; minden magasabb csucson, mint p. a Szimenhegységben a firn havához hasonló hó állandó. A Kolla-övben, Szamharában és Adalföldön ellenben az év tulnyomó részében izzó hőség uralkodik, mely a keskeny hegyi völgyekben perzselő s elviselhetetlen. A hegyes vidék lakói számára a Kolla-övben való tartózkodás veszedelmes, s a hegylakó nép ez okból sohsem tudott a Szudán állandó urává lenni.
Termények.
A növényvilág a terület különböző égalji viszonyai közt sokféle s kedvező helyzetben rendkivül buja. Mig a magasan fekvő tájakon jelleme egészen szubalpin, Kolában, az alsó Marib és Takazzé meleg völgyeiben egészen forróövi. Ez utóbbi helyeken a növényzet kiváló alakjai a tamarindusok, szikomorus fügék, majomkenyérfák és akácfák, vadgyapot és szezám a folyók mentén.
Kola középső vidékein kezdődik az aloéféle növények öve. 1500 m. magasságban megjelenik az A.-t annyira jellemző Kolkvaleuforbia, mely 3600 m.-ig megél. Társai ugyan az olajfa és majomkenyérfa, de ezek Kolában tömegesen soha se teremnek. A Vaina-Dega nevét a szőllőtőről veszi, mely 2500 méterig terem. Ugyanez a vidék olaj-, hüvelyes-, dakusa-, kukorica-, buza-, árpa- és más gabnanemü növényekben is gazdag. Kávét Kolában is termelnek ugyan, de az főleg déli A.-ban terem, mely a kávé hazája, 1800 és 2300 m. közt. A kardlevelü banánát még magasabban is ültetik; a datolyapálma is 2400 m.-ig terem; e tájat a bignoniák, erythrinák, loranthusok és orchideák gazdagítják, s itt virul a mirtusz, gránátalmafa és citrom is. A nép a burgonyát is termeszti. Gazdagság, sokféleség és termékenységben bujaság tünteti ki a Vaina Degát. A.-ban még a következő növényeket termelik: ensetebanána, retek, mustár, hagyma, foghagyma, gyömbér, kávé, indigó, dohány, gyapot, szőllő, barack, mandola stb. A gyógynövények közül, melyekben az ország igen gazdag, nevezetesebbek: a váltóláz ellen valók (p. a Celastrus) és a ricinus. A bambusz, rotang, szikomorus, olaj és akácok használható fát szolgáltatnak.
Állatvilág.
Csaknem hasonló gazdag A. állatvilága is, akár az egyesek tömeges előfordulását, akár a fajok sokféleségét tekintsük. A vastagbőrüek közül az elefánt 2500 m. magasan is él a fensikon; orrszarvu (egy és két szarvval), viziló, bivaly, vaddisznó Kolában igen sok van. A szarvasmarha, melynek egyik változata a szanga-marha, rengeteg szarvai által tünik ki, az ország mezőkben gazdag vidékeit népesíti be; teve azonban csak Szamharában és Adalföldön él; juh, részben vastagfarku, de hosszuszőrü is, különösen Begemeder tartományban tenyészik ló és szamár az É.-i A. fensikján és a gallák földjén hires. A zsiráf az ÉK-i homokos tájakat lakja, az antilopok mindenféle faja a hegyeket és sikokat; csak a vadkecske jön magánosan elő. A ragadozók közül a sakál és hiéna gyakori; az oroszlán Szamharában és Adalföldön él, a párduc, leopárd, róka, vadmacska és cibetmacska Enareában és Kaffában, a majmok legkülönbözőbb fajtái majd mindenütt előfordulnak. Rendkivüli mennyiségben vannak a madarak, különösen sasok, keselyűk, sólymok, fajdok és struccok, az utobbiak a forró és homokos vidékeken. A krokodilusok csak a nagyobb és melegebb folyókban élnek, a nagy kigyók Kolában; halak a Tana-tóban. A rovarok közül elterjedtek a tücskök és termiták és a cece-légy, mely utóbbi az esős évszakban a marhát gyakran megöli. A Vörös-tenger partjain gyönyörü molluszkák és kagylók gyüjthetők. - Az ásványok közül arany északon Kolában fordul elő és a Marib üledékében. Délen a Damot, Kaffa és Guradse folyóinak homokjában és Soa trachitjaiban; vas van Tigrében és Soában, kőszén Soában, kén a Taltál-sikon, só az Adalföld lapályán.
Népesség. Nyelv. Törzsek.
Az abisszíniai birodalom lakossága az utolsó évszázadok viharos történelme, a rabszolgakereskedés, éhinség és kolera folytán 3-4 millióra apadt. A tulajdonképeni abisszíniaiak, a lakosság magva, kevertvérü fekete, barna és olajbarna testszinüek. Három főbb törzsnek ivadékaiból állanak. A legrégibb, a himjáritáktól ered, akik már Kr. e. néhány századdal vándoroltak be, nyelvük az ú. n. etiópiai, mely a régi feliratokról ismeretes limjárittal legközelebbi rokonságban áll. E törzs emberei leginkább az arabokhoz hasonlítanak (hosszu keskeny fejüek, hosszu horgas orruak, kiálló pofájuak és nyakuak), jelenleg leginkább Tigre körül laknak. A második törzs emberei, kik Lastában laknak, világos bőrszinüek (Hábes összes lakói közt nekik van a legvilágosabb arcszinük), szépen görbült fejalakuak, egyenes orruak és homlokuak (a régi hellén v. görög «arcél») és nyulánk testüek. Nyelvük a tigréi, amhara és agau nyelv. A harmadik törzs Amhara, Soá és Guráge sötét olajbarna testszínü, göndörhaju, széles koponyáju és kiálló pofáju lakosságát teszi, ezek Hábes összes lakói között a legkevertebb típuszt tüntetik fel. Érdekes, hogy az A. férfiak általában tunya térmészetüek, mig a nők igen serény munkások és még testalkatuk szépségére nézve is a férfiakat szembetünőleg felülmulják. Házas életük lehetőleg laza, a fajtalanság minden neme elterjedt köztük. Az A.-iak a világ legszemtelenebb koldulóit és legcsúszóbb-mászóbb hizelgőit mutathatják fel. Rablóhadjárataik épp olyan kegyetlenséggel, amilyen gyávasággal vannak egybekötve.
Ipar. Kereskedelem. Közlekedés.
A lakosság főfoglalkozása felette egyszerü s a gabonanemüek, vetemények és olajgyümölcsök termesztésére s állattenyésztésre szorítkozik. A házi ipar bőr és pergamen kikészítéséből, gyapotszövésből, gyapjú- és kecskeszőr-szőnyegek készítéséből, a vas és réz feldolgozásából áll. A kereskedelem jelentősége igen csekély. A közlekedést a Nilus országaival főleg három út közvetíti, melyek Gondarból indulnak ki. A déli út Szerkén át Roszeresz felé a Kék Nilushoz vezet, a másik a Kalabat határtartományon át az Atbarahoz s le Kasszaláig és Szuakinig, a harmadik a Takazze lapályon keresztül Szofin át megy s az előbbivel találkozik. Az utóbbi időkben az európai gyarmatokkal is kezd a közlekedés fejlődni, és pedig Soa és Zeila közt az Aden-öböl mellett Harraron át és Obokkal a Tedsurrai öböl mellett Ausszán keresztül. A külföldi kereskedelemnek azonban a mai olasz Eritrea gyarmathoz tartozó Masszaua a gócpontja a Vörös-tenger partján; s a tengerentúli kereskedelem is csaknem teljesen olasz kézben van. A cserekereskedelemben a kikötőkben a Mária Teréziatallér, a belföldön gyapotszövetek és sódarabok az elfogadott értékek.
Szellemi művelődés.
A. lakói, Szamhara és Adalföld mohammedánusait s a Gallák földjének pogány részeit kivéve, keresztények. Ez az egyház ugy megalakulásának, mint további sorsának és jelen állapotának rendkivüli sajátosságaival különösen érdekes. Két keresztény ifju, Frumentius és Aedesius, 316-ban Meropius kereskedővel és természetvizsgálóval Tirusból Habesbe jutott. Itt a lakosok elfogták őket, a hajós népet leölték, de a két szép ifjút az Axumban székelő királyhoz vitték, ki őket megkedvelte s megengedte nekik, hogy a kereszténységet hirdessék. A király halála után az özvegy kormányzókká s a trónörökös nevelőivé tette öket. Mikor a trónörökös nagykoruvá lett, Aedesius visszament Tirusba, hol pappá lett, Frumentius pedig Alexandriába ment, hol a Nagy Athanász püspököt és patriárkát értesítette az abissziniai kereszténység létesüléséről s tőle A.-i püspökké szenteltetett. Később Constantin császár az arianizmusra akarta eltériteni az abissziniaiakat, ami azonban nem sikerült. Ellenben a monofizitizmusnak a VI. században sikerült őket megnyerni, minek következtében a keresztény tanokat idegen elemektől megvédeni nem tudták s igy Abissziniában jelenleg a keresztény tanok pogány, zsidó szertartási és mohammedán elemekkel vannak keverve. Önállóságukat is elvesztették, amenynyiben Abunának (atya) nevezett püspökeiket a monofizita alexandriai patriárka küldte és szentelte föl, és pedig mindig idegen származásut. Az A. megtérítésére a római egyház számos kisérletet tett. Igy IV. Miklós és XXII. János küldöttek térítőket. Majd, mikor a portugálok a XV. században foglalásokat eszközöltek Afrikában, Marcus Abuna a portugál követ orvosát Vermuder Jakabot szentelte föl utódává, mit III. Pál pápa jóvá is hagyott. De a monofizita kopt szerzetesek ellenkezésén e törekvések meghiusultak. Legujabban XVI. Gergely is kisérletet tett az abissziniaiak megnyerésére, 1838-ban Habesben apostoli prefekturát állított fel, melyet később apostoli vikariátussá tett. Kezdetben szép eredmény mutatkozott, de Tódor király 1854. ismét kiüzte az országból a hithirdetőket. Az A. egyház feje ma is a gondari Abuna, kit a kairói kopt patriárka szentel fel. A papság és a nép a Szentirást csak névleg tiszteli; a keresztelést körülmetélés előzi meg; a házasok elválása mindennapi; a gazdagok több feleséget is tartanak; a gyónás csak a 25-ik év elérésével kötelez. Tömérdek sok az ünnep- és a bőjti napjuk. Az előkelők és gazdagok vagy lustálkodnak vagy háborúban vannak, háztartásuk gondozását pedig a nőkre és rabszolgákra bizzák; a rabszolgákkal szeliden, de az ellenséggel barbár kegyetlenséggel bánnak. A nép általában értelmes, tevékeny, de a hivatalos biztonság és rend teljes felbomlása folytán nagyon mélyre sülyedt.
Történelem.
(A XIX. század közepéig az ország történelmét lásd Etiópia szó alatt.) 1855-ben Kasza főnöknek nyugati Amharában, Rasz Alit a gondari árnyékcsászár régensét sikerült legyőznie s a többi tartományok helytartóit is meghódolásra birnia, mire 1855 febr. 7-én A. császárjává (Negus Nagaszt) koronáztatta magát s II. Tódor nevet vette fel. A belbékét 1861-ig helyreállítván, Tódor nagy egyházi és társadalmi reformokhoz kezdett. Az eredmény az volt, hogy a hűbér-rendszer megóvása mellett a legegyszerűbb közigazgatást hozta be. Ezek mellett azonban megmaradt a hadjog és vérbosszú. A rendet és közbiztonságot vasszigorral és véres kegyetlenséggel védte. Nagyon fontos volt az, hogy Tódor a nép jóváhagyásával az egyházi javakat elvette, s ezért a papságot megszabott fizetéssel kárpótolta. Az Angliával való bonyodalmak ekkor katasztrófára vezettek. Tódor csak a saját hitének térítőit tűrte s a többiekkel szemben oly türelmetlen volt, hogy ennek viszonzásául Anglia a neki Egyiptom ellen felajánlott szövetséget visszautasította. Tódor erre Cameron konzult és az angol térítőket felügyelet alá helyezte és túszokul fogva tartotta, mig Anglia elégtételt nem ad; ezt követte az, hogy országában minden európait elfogatott. Dühét növelte a sok belső forrongás országa különböző részeiben. Az elfogatást követte a hadüzenet. 1867 okt.-ben Sir Robert Napier 12000 emberrel és tüzérséggel partraszállt s a természeti viszonyokkal való rendkivüli küzdelem után Munzinger vezetése alatt Magdala alá vonult, hol Tódor 6000 emberrel várta, kiket az angolok 1868 ápril 10-én teljesen szétvertek. A következő két napon Tódor alkudozni kezdett s midőn ez nem vezetett a kivánt eredményre, a király ápril 14-én agyonlőtte magát s ezzel e katonai expedició tragikus véget ért.
A belviszonyoknak az expedició által való megbomlását Egyiptom használta ki először, melynek Munzinger 1872-ben A. északi részét, Bogoszt és Menszát annektálta. E közben Kassza herceg (Tigréból) egész A.- t meghódította Soa kivételével s 1872 febr. 1-én felvette a Johannes negus nagaszt nevet. Mikor aztán Munzinger 1875-ben Tedsurrában kikötött, hogy szövetségeseket szerezzen, hirtelen hatalmas ellentállásra talált, sőt nov. 15-én őt és seregét megtámadták, őt magát és seregvezérét, Arendroopot megölték s 2400 egyiptomi katonát felkoncoltak. Izmail pasa erre 20000 embert küldött Masszauába saját fiának, Hasszánnak vezetése alatt, de 1876 márc. 25-én Johannes császár e sereget teljesen szétverte, mely győzelem hirére aztán Soa is, Godsam is meghódoltak a császárnak, ki igy egész A. ura lett. A soai fejedelem Menelik aztán elvette Johannes leányát s a császár őt jelölte ki trónja örökösének. Menelik aztán még egy csomó népet hódoltatott meg, ugy hogy lassankint az összes gallák őt uralták. Johannes mindent elkövetett, hogy az olaszoktól Masszauát megkapja, de hasztalan. Mikor az olaszok 1885 febr. 27-én Masszauát elfoglalták, kitört a nyilt ellenségeskedés s 1887-ben a császár hívei az olaszok egy csapatát felkoncolták. Az olaszok nem állottak bosszut, mert ez igen sokba került volna. Eközben Menelik mindent elkövetett, hogy az olaszokat magához kösse s Antonelli által levelet küldött Umberto olasz királynak, melyben megigéri, hogy az olaszok utját Soáig fedezi s utjokat megtisztítja s e célra 1887-1888-ban 40000 főnyi sereget vont össze az északi határon. A máhdista felkelés Johannest az olaszoktól most elvonta. Egy ideig szerencsésen küzdött ellene, de aztán sorsa balra fordult; 1889 márc. 8-án egy Makallénál kapott sebében meghalt. Trónján öcscse, Mangasa követte; de a leghatalmasabb főnök Rasz Mikael Meneliknek Soa királyának hódolt meg, ki aztán seregestől utnak indult, 1889 junius 2-án Kerent, aug. 4-én Aszmarát elfoglalta, majd az olasz kormánynyal szerződésre lépett, s az olasz védnökséget Abisszíniára nézve elfogadta. Menelik negus és Olaszország között 1889 szept. 29. létesült a béke, melyben Menelik az olaszok által megszállt «Eristre» gyarmat kiterjedését elismerte. 1892 julius havában Lipót belga király, mint a Kongó-állam protektora, Haneuse kapitányt küldte Habes-be, hogy kereskedelmi szerződést kössön a negussal.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages