ZSARÁT
ZSARÁT, fn. tt. zsarát-ot, harm. szr. ~ja. Tüzes hamu vagy pernye v. parázs, apró eleven szén. (Szabó D.) Zsarátban sűlt tojás, pogácsa.
„Serczegve a zsarát füstöt vete tőle,
Vérharagos lángok csaptak ki belőle.“
Vérharagos lángok csaptak ki belőle.“
| Arany J. (Buda Halála.) |
Hangutánzónak látszik, s mint ilyen egyezik zsizser-eg és sercz-eg szók törzseivel. – Jancsovicsnál szlávul žarni am. tüzes; és zora, zjara am. hajnal. Miklosichnál ez áll: „žerate candens; žerateke carbones, altslavisch.“
