ZABÁL
ZABÁL, önh. és áth. m. zabál-t. Mohón, torkosan, mértéktelenül eszik. Sokat, mindig, torkig zabál. Éretlen gyümölcsöt, mindent öszvezabál. Egész vagyonát fölzabálta. Ne zabálj annyit. Különösen meg igekötővel önhatólag: megszabál v. középigeként megzabállik v. megzabállódik, am. mohó és mértéktelen evés által gyomra megundorodik, elromlik, okádásig megtelik. Mondják különösen lóról, midőn kövér takarmánytól, pl. lóhertől fölfuvódik.
Véleményünk szerént e szónak gyöke nem az abrakot jelentő zab, hanem a mohó evésre vonatkozó hab, melyből lett habzsol s hihetőleg zabakol v. zabukol v. zavakol is; mintha volna habál, t. i. a h néha z-re szeret változni, mint: habakol, zabakol, a vizet habarja, zavarja; hörpöl, zörpöl; huppan zuppan; hupál, zupál; habar, zavar, palóczosan: zabar.
Képeztetésre hasonlók hozzá, a mátyusföldi lakál = mohón, sokat iszik, és duskál. Egyébiránt a mongolban eléjön zabghara v. dzabghara igetörzs, Schmidt szerént am. sich den Geschmack verderben (durch den reichlichen Genusz von Zwiebeln und so weiter). Figyelmet érdemel az arab-persa záh is, am. homo edax, helluo. (Vullers).
