~Z, (2)
~Z, (2), s önhangzókkal: ~AZ, ~EZ, ~OZ , ~ĚZ, ~ÖZ rendszerént gyakorlatos igéket képez, még pedig mind nevekből mind igékből; pl. nem-z, kocsi-z, von-z, fő-z, tű-z, irány-z v. irány-oz, kín-z v. kín-oz (pl. kínzani v. kínozni), dagad-oz, vigad-oz, ajándék-oz, or-z v. or-oz, küld-öz, föd-öz, nyak-az, irgalm-az, nyil-az, vég-ez, viz-ez, hím-ez, ér-ez, kegyelm-ez; őr-iz szóban -iz, de az i önhangzó ki is eshetik: őrizni v. őrzeni stb. stb. A föntebbi fő-z és tű-z lehet: fő-öz és tű-öz is; általában önhangzók után a teljes ~oz, ~ez stb. képzőket a törzs önhangzójával egybe olyadottakul tekinthetjük.
