~Z, (1)
~Z, (1) igerag, mely az önhangzón végződő igetők után közvetlenül következő j hangból hasonúlt által 1) általán a parancsoló és kapcsoló módban pl. őriz-z (= őriz-j), irgalmaz-z (= irgalmaz-j), hoz-z (=hoz-j), oldoz-z (=oldoz-j), üldöz-z (=üldöz-j), stb. melyeket a régieknél gyakorta az eredeti j-vel találunk, pl. a Müncheni codexben hoz-j-a, leráz-j-á-tok, néha h kiséretében: őrizjh, irgalmazjh stb.; 2) a tárgyi ragozásban mély hangú igéknél a mutató mód egyes harmadik és a többes minden személyében, magashangu igéknél csak az utóbbiakban hoz-z-a, hoz-z-uk, hoz-z-átok, hoz-z-ák; öriz-z-ük, őriz-z-étek, őriz-z-ék stb. V. ö. ~J, (2).
