ÜGYEL
ÜGYEL, (ügy-el) önh. m. ügyel-t. Fölható ragú viszonynévvel am. valamire figyelmet, gondot fordít, s rajta van, hogy bizonyos ügy a maga rendén, czélirányosan folyjon, és végrehajtassék. Házi dolgokra, gazdaságokra, munkásokra ügyelni, felügyelni. Nem is ügyel rám, nem gondol velem, nem figyel rám. Alapfogalomban és gyökre nézve hasonlók hozzá: figyel, vigyáz. Az irásbeli peres eljárásban beügyelni valamely irományt azt teszi: az ügybeli iratokhoz csatolni.
