ÜGY, (1)
ÜGY, (1), fn. tt. ügy-et, harm. szr. ~e. 1) Minden tennivaló, mely müködő erőnket bizonyos munka, üzlet, foglalatosság, gondoskodás, hozzálátás, vigyázat által igénybe veszi, mely bizonyos fáradságba, eljárásba kerül. Házi, családi ügy. Saját, idegen ügy. Magán, nyilvános, köz, hazai, országos ügy. Egyházi, polgári, katonai, községi ügy. Mások ügyében járni, fáradni, s magáért elhanyagolni. „Eligazítom ügyét.“ (Szabó D.). Kinek nem jó ügye, az ki ne fecsegje. (Km.) Vesződséggel, fáradsággal járó ügy. Innen érthetők e mondatok: Ügygyel bajjal végezni valamit, sok nehézséggel, fáradsággal. Kezem ügyébe esett, azaz, épen kezemre volt, vagyis oly állapotban valék, hogy helyesen bánhattam vele, hogy megtehettem; lásd ÜGYIBE. Szemügyre venni valamit, azaz, szemjárással kisérni, szemét jártatni, rajta. kellőleg müködtetni, jól megvizsgálni. 2) Különösen az országos kormány által intézett, igazgatott tárgyak, és tennivalók. Belügy, melynek tárgyát az ország belső dolgainak igazgatása teszi. Külügy, mely a külső országok, nemzetközi dolgok viszonyaira vonatkozik. Pénzügy, hadügy, oktatási és vallási ügy, kereskedelmi ügy, tengerészeti ügy. 3) Az egymással perlekedő felek vitás állapota eljárása. Büntető, polgári ügy. Kereseti ügy. Igazságos, igaz ügy. Ügyét a törvényszék elé vinni, megnyerni, elveszteni, főlebbezni. Valakinek ügyét előmozditani, pártolni. Az ügyet jártas ügyvédre bizni. Sok ügye van sok pert visz. Saját ügyében senki sem lehet biró. (Km.). „Míg az császár igyet (ügyet) jára“ (ügyekben eljára, törvényt üle. Katalin Verseslegendája). Régente ü helyett gyakran i-vel: igy, pl. a föntebbi legendában, továbbá a Nádor-codexben, a görög bölcsek jeles mondásiban, Cátóban (ez uttóbbiak Toldy F. kiadása Pesti Gábor meséi végén), a Debreczeni Legendáskönyvben, gr. Eszterházy M. nádor leveleiben stb.; sőt ügyekszik v. igyekszik származékban mai nyelven is.
Mennyiben az ügy általán bizonyos cselekvési mozgékonyságot igényel, s azzal szokott járni: innen azon hasonló hangu gyökökkel rokonítható, melyek folytonos, vagy élénkebb mozgásra vonatkoznak, mint az üdő és üget szók gyökei üd és üg, t. i. se rokon d, g, gy, hangok fölcserélésével, és vég elemben az űz (= ü-öz) ige. Hogy pedig az ügy szóban az élénk mozgékonyság, és tevékenység alapfogalma rejlik, bizonyitják származékai, u. m. ügyes, aki czélszerüleg működni, forgolódni tud valamely dologban, mint a német gewandt, a wenden gyöktől; ügyetlen, azaz, tehetetlen, forgolódni nem tudó; ügyekszik, azaz, erejét megfeszitve sürög-forog, iparkodik. Jászay Pál szerént (Müncheni cod. 358. 1.). ,űgy’ helyett hajdan ,ige’ szó is divatozott volna, mert a Münch. codexben Márk XV. fejezetében olvassuk: „ő igéjének czimerlete“ (titulus causae eius); és viszont, a Bécsi cod. Judit. XI. fej. „Nincs ilyen némberi földön, személyben, szépségben és ügyeknek értelmében.“ (in sensu verborum) Alighanem irási hiba egyik mint a másik. Az utóbbi szót Döbrentey is ,ügé’-nek olvassa (l. Szótárát), a Müncheni codex pedig már másolat (Münch. cod. V. lap.). Egyébiránt egyezik vele a mongol ide (force, adresse), honnan idetei épen az a magyar ügyes (adroit, alerte, habile stb.), ide ügei um. ügyszegény azaz ügyefogyott (mal-adroit). Továbbá rokonok vele a Hindoglunál, Zenkernél olvasható török is (Sache, Geschäft, Beschäftigung, Angelegenheit); Vámbéry szerént a csagataj iš, üsz, Budenz J. szerént a finn asia, észt asja (nom. asi), finnlap ašše, votják už stb.
