ÜDVÖZÖL
ÜDVÖZÖL, (üd-v-öz-öl) áth. m. üdvözöl-t, v. üdvöz-lött, htn. üdvözöl-ni, v. üdvözl-eni. Találkozás, vagy látogatás, vagy látogattatás alkalmával, vagy levélben valakit közszokásban levő szavakkal, mondatokkal, szives nyájas kifejezésekkel illet, megtisztel. pl. Isten hozott (téged). Üdvözöllek. Isten hozta (önt). Üdvözlöm önt. Örülök, hogy szerencsém van v. szerencsés vagyok láthatni stb. Köznépiesen: Isten áldja meg kigyelmedet. Isten áldja meg a kendtek ebédjét, az emberét is. Különösen, valamely előkelő, tiszteletben álló személyt innepélyes szertartással, és köszöntő beszéddel fogad. A városba érkezett fővendéget üdvözölni. Továbbá vallásos tiszteletből hódul. Téged jöttünk üdvözölni Szűz Mária. (Bucsujárók éneke). „És kezdék üdvözleni őtet: Üdvöz légy zsidóknak királya. (Münch. cod. Mark. XV.). „És ha csak tü atyátok fiait üdvözlenditek, mit tesztek többet, nemde az etnikosok es(is) teszik azt-e?“ (Ugyanott. Máté V).
