UKKONPOHÁR
UKKONPOHÁR, UKONPOHÁR, (ukkon~ v. ukon-pohár) ösz. fn. Újabb korban felmerült régi szó. Az 1867-iki Nyelvtudományi Közleményekben (840. s köv. 11.) zemplénhegyaljai több bevallási v. örökeladási (illetőleg csereszerződési) levél közöltetik, melyeknek végsoraiban áldomásivásról és ukkon-, egyszer ukon-pohár-ról is tétetik emlités. Álljon itt egy példa 1660-ik évből a szerződős végéről: „Ennek nagyobb bizonyságára áldomását is ittuk, mellyet magára vállalván Puttonbergi Jánosné Mihalyche Judit asszony adott ételre fl. 1. bor just (iczét) 20, ukonpojárt just 2; volt az bornak itczéje d(enár) 12. Ukkonpohármutató volt Pávai Tamás.“ Hunfalvy Pál sejditése szerént az ukkon egy volna a finn hitregékben eléforduló Ukko szóval, s a finneknél Ukko pohava a tavaszi ünnepen szokott szerepelni. E nézetet látszik támogatni Vámbéry Á., ki a Magyar és Török-tatár Nyelvegyezésekben felhozza az ujgur ukan és csagataj ogan (= isten) szókat. Azonban szintén ezen korból t. i. 1665-dik évből eléjön Szalay Ágoston gyüjteményében a szomszéd Abauj megye Füzér községében kötött szerződés, melynek végén ez áll: „Melynek bizonyságára minekünk biráknak és polgároknak Tóth Márton mind áldomását, mind ,kötőpoharát’ 15 pénzes borból meghozatta és megadta.“ Látjuk, hogy itt egészen hasonló szerződésben ,ukkonpohár’ helyett ,kötőpohár’ azaz kötési vagy szerződési pohár áll, melynek az ,isten’ szóval semmi köze. Ha a mongol nyelvet veszszük segitségül – melyből fejthetők meg legtöbb avult szavaink – ezen nyelvben Kowalewski szerént uughon am. ital uugho-khu v. ugho-khu (= inni) igétől, tehát ukkon- v. ukon-pohár am. italpohár vagyis ivópohár; de a mondott igének úgy nevezett gerundiuma is: ughon, s ez kivált igemódositásoknál részesülői értelemmel birván am. ivó, honnan ughon-pohár szintén azt tenné ivó-pohár; mi, ha úgy tetszenék, a legtermészetesb megfejtés volna.
