UGRATÁS
UGRATÁS, (ugr-at-ás) fn. tt. ugratás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit v. valamit ugratunk; különösen, midőn a lovaglók bizonyos téren, árkon, gáton neki rugaszkodva átszöknek. Hangugratás a nyelvtanban, midőn a szók a képzőjökben levő tompa rövid önhangzót (o, ě, ö) némely újabb ragozáskor vagy képeztetéskor kilökik, pl. hatalom hatal-m-ak, szerelěm szerel-m-ek, köröm kör-m-ök stb. A részletes szabályok a nyelvtanokba tartoznak.
