SAJÁTÍTÓ
SAJÁTÍTÓ, SAJÁTITÓ, (saját-ít-ó) mn. és fn. tt. sajátító-t. 1) Aki valamit sajátít, vagyis, sajátjává tesz. 2) A nyelvtanban sajátító, vagy sajátító eset, mely rendszerént a sajáti vagyis birtoki viszonyt fejezi ki (genitivus), mely a magyarban: nak nek. (l. ~NEK). Régibb nyelvtanokban; még a Révaiéban is, a birtokos é-t taníták ily sajátitóként, mint Péteré, Pálé, házé; de ezek ismét ragozhatók levén, most ezen öszveköttetést önálló szónak tekintjük, valamint éi társát is, mely több birtok képviselője.
