SAJA
SAJA, mn. tt. sajá-t. Elavult szó, mely a régieknél annyit jelentett, mint tömött, sűrű szövetű; mintegy sulyos. Saja posztó, Molnárnál karmazsin posztó, Páriz Pápainál pannus pingvin. Eredetét illetőleg ha azt veszszük, hogy a posztó sujtoló, sajtóló kallás által leszen tömötté, úgy valószinüleg gyaníthatjuk, hogy gyöke azon saj, melyből a sajtó, sajtól származtak, önhangzói változattal suj, melynek származékai: sujt, sujtó. V. ö. SAJTÓ. E szerint saja azonos volna suly szóval, vagyis annyi volna, mint suja a sujik igétől, e hasonlat szerint: bujik buja, sunyik sunya, tunya.
