RABSÁG
RABSÁG, (rab-ság) fn. tt. rabság-ot, harm. szr. ~a. 1) Rabszolgai állapot. Örök rabságban szenvedő feketék. 2) Hadi foglyok sorsa. Két évi rabság után az ellenség földéről haza térni. 3) Börtönbe zárt személyek élete.
„A harcz kitört, a harcz lefolyt,
Két vitéz úrfiak,
Szilágyi s Hagymás Sztambulon
Rabságra juttanak.
Rabság nehéz láncz, hős karom,
Miért nem vagy te szabadon?“
Két vitéz úrfiak,
Szilágyi s Hagymás Sztambulon
Rabságra juttanak.
Rabság nehéz láncz, hős karom,
Miért nem vagy te szabadon?“
Vörösmarty.
4) Átv. ért. egy vagy másképen lekötelezett állapot. Házasság rabság. (Km.). 5) Szintén átv. ért. a ,polgári szabadság’ ellentéte. „Ez-e a szabadság, melyet a mi édes eleink vérek kiontásával kerestenek? Nem szabadság, hanem rabság.“ Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczi Györgyhöz, 1644-ben.
