PUTRI, (1)
PUTRI, (1), fn. tt. putri-t, tb. ~k. 1) Földbe ásott üreg, melyben emberek laknak, milyeket még némely vidékeken, kivált pusztákon láthatni. Putriban lakó szegény zsellérek, czigányok. Néhutt: burdé. l. PUTRA.
Véleményünk szerint e szóban az üreget jelentő odor, udor rejlik. Tudnivaló hogy némely or ar végzetü szók majd gúnyból majd némi kicsinylésből ri alakban átvetve használtatnak, mint: bodor bodri, czudar czudri, Andor Andri, Bandri, Gábor Gábri, Sándor Sándri, stb. E szerint udor-ból képződhetett udri, s p előtéttel pudri, putri. És igy az adu, odu, udu szókhoz is rokon. Szabó D. a putriszéket, potrohszék szóval értelmezi.
