PUSZTÚL
PUSZTÚL, PUSZTUL, (puszta-úl) önh. m. pusztúl-t. 1) Pusztává leszen, vagyis, elhagyott, fosztott állapotra jut. Háborúban pusztulnak a faluk, földek. Mindenéből kipusztúlt. 2) Eltakarodik. Pusztuljatok innen.
„Ember! valamerre, míg van idő, mozdulj;
A sors hadszekere, hallod, üvölt, – pusztulj!“
A sors hadszekere, hallod, üvölt, – pusztulj!“
Arany J.
3) Kivesz, kiirtás által megsemmisűl. Folytonos üldözés által pusztulnak a vadak. Pusztulnak az erdők.
