PALL
PALL, (pal-ol) áth. m. pall-ott, htn. ~ani. Kevéssé ismert szó. Molnár A. értelmezése szerént valamit ütöget, vereget, például pálczával a ruhát, hogy a por kimenjen belőle.
„Likas a nadrágom, kapitány uram!
Itt a snájder befógygyja,
Két káplár jól kipajja“ (pallja).
Itt a snájder befógygyja,
Két káplár jól kipajja“ (pallja).
Székely népvers. (Kriza J. gyüjt.).
Különösen mondják a rostáról, midőn gabonát tisztítnak vele, honnan pallani annyit is jelent, mint rostálni; máskép: pallól. Hangra és értelemre rokona: pállol, azaz a kiszakasztott kenyértésztát csapkodja, ütögeti, hogy gömbölyüvé alakítsa; továbbá páhol; és talán az ütőszert jelentő pálcza is. A persában pál-ú-dan am. csömöszölni; átszűrni. A latinban a rokonhangu vann-us rostát jelent. A pall elemezve palol, mely túl a Dunán jelenti azon kisebbnemü szórást, midőn a szemetes vagy polyvás magokat kosárból, vagy más, edényből szélnek eregetik, mely esetben az illető edény oldalát lassacskán ütögetni szokták. Általán ez igében, valamint rokontársaiban, az ütés alapértelme rejlik, miért a hangutánzók osztályába tartozik.
