PALINKA
PALINKA v. PALINKÓ, (pal-in-ka v. pal-in-kó), Kriza J. gyüjteményében felható raggal jön elé: palinkára v. palinkóra, olyanformát jelent, mint az általános panyókára v. panyókásan; vagyis: szélnek eresztve, fillengősen (venni vállára pl. a zekét); Ferenczi János szerént félválra (akasztani). V. ö. PALANGOL önh. és PAL gyök.
