PÁLCZA, (1)
PÁLCZA, (1), fn. tt. pálczá-t. 1) Valamely szilárd rostozatu igenyes növényszárból, vagy ágból csinált botféle eszköz, mely különösen a járásban támaszul vagy ékességül is szolgál, azonban rendesen a bottal egy értelemben is vétetik, de némely jelzőinél fogva különbözik tőle, és szükebb jelentésü. A pálcza vékonyabb, és inkább csak sima, azonban van bunkós (gombos), görcsös is. Nádpálcza, mogyorópálcza, káplárpálcza, birópálcza. Mint hatalomnak jelvénye: királyi pálcza, püspöki pálcza. Vas pálcza. „Megérzette volna nyilván kegyelmetek itt létét az vas pálczának, ha az kegyelmességet és atyai intést megvetette.“ Gr. Eszterházy M. nádor. (Az vármegyéknek. 1644). 2) A járó pálczához hasonló eszköz fából vagy más anyagból, pl. függönypálcza, akólópálcza, melylyel a hordók bellegét mérik. – Valamint a bot, hasonlóan a pálcza is nem csak a járónak támaszul, hanem ütőszerül is szolgál. Huszonöt pálczára itélni valakit. Sőt, úgy látszik, hogy mindkettő eredetileg inkább ütésre vonatkozik, innen ezen hangi és fogalmi rokonságok: bot, botlik, botol, melyhez hasonló az ötlik, ütlik, ütközik, latinul: batuo, baculus (batulus), francziául battre, bâton; továbbá a magyar pall v. palol am. ütöget; páh, páhol; pacz, paczka, paczkáz; patok, patél; patélófa, vékony hangon: pecz, peczeget, peczér (kutyaverő), petike, a malomban azon pálczika, mely a szitát ütögeti és rázza; ilyenek a hellen πατασσω, a német patsche stb., melyek végelemzésben azon hangot utánozzák, melyet az ütögetett test adni szokott. Mint járópálcza rokonítható paláczol, v. palázol igével. Egyébiránt alakra nézve a pálczához legközelebb áll a szláv palicza. V. ö. BOT.
