PALÁNK, (2)
PALÁNK, (2), fn. tt. palánk-ot, harm. szr. ~ja. Egymás mellé vert, s öszvekötött vagy szegezett fahasábokból álló kerítés. (Baranyában, Pápa vidékén, a Balaton mellékén stb.). Így nevezik néhutt a deszkakerítést is. Palánkkal bekeríteni a kertet, a szérűt. Különösen, hadi ostrom ellen állított ilyetén faczölöpök, melyek a rohanó ellenséget akadályozzák. Eredetileg talán a karót jelentő latin palus-tól származik, melyből lett a németes Planke, francziás planehe, palanque, palissade stb. is. Magyarul karózat-nak nevezhetnők. Eléjön a törökben is: palánka, hasonló jelentéssel.
