PAIS
PAIS v. PAIZS, v. PAJZS, fn. tt, pais-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Régies fegyverzethez tartozó, szilárd anyagból készült, s a testet az ellenség lövései, szurásai vagy vágásai ellen födöző védeszköz, melyet fogatujánál kézbe szorítva, vagy karra öltve tartottak. Alakra nézve különféle: kerek domboru pais, köldökformára kidudorodó középpel; homoru hosszu pais; négyszögü pais; kis spanyol pais, félpaizs, tatárpaizs. Anyagra: érczpais, bőrpais. Paissal feltartani, visszanyomni az ellenség lökését, nyilait. Innen képes kifejezéssel am. akármily veszély ellen hathatós erős védszer. Uram, te vagy az én paisom és oltalmam. 2) Szélesb ért. paisforma festett vagy faragott kép, melyre a nemes nemzetségek czímereit ábrázolni szokták, honnan a paistan a czímertannal legszorosabb öszveköttetésben van. 3) Még szélesb ért. így neveztetnek különféle dolgok, melyek bizonyos testeknek takaróul, védszerül szolgálnak; nevezetesen az állatországban némely kétlakiak csont- vagy szarunemü takarója, pl. a tekenősbékáknál, továbbá több rovarok szárnyait födöző kemény hártya.
Minthogy a pais bajvívási védeszköz, legvalószinűbb, hogy a baj szóval rokon, s eredetileg bajis (bajos, t. i. bajhoz, bajvíváshoz tartozó fegyver) volt, s az ajakhang megkeményítése, és némi rövidítés által alakult belőle a pais v. paizs. Hangi és fogalmi rokonságban állanak vele: pajk, pajkos, és a régies pajktárs, ma pajtás v. bajtárs, továbbá a pajzán, t. i. mind a pajkos, mind a pajzán alapértelemben jelentenek nyugtalankodót, baj-okozót, szilajt, másokat békén nem hagyót, kicsapongót, s ugyan ezt jelenti a tájdivatos bajza, bajzát. Dankovszky szerént paizs olaszul: pevese, spanyolul: paves, románul: pavez, tótul: paveza.
