PÁHOLY
PÁHOLY, fn. tt. páholy-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szinházakban, vagy bizonyos látványokra épített körben szobaforma külön rekesz, kivált az előkelőbb nézők számára. Udvari páholy, társulati páholy. Földszinti, első, másod emeleti páholy. Ujabb korban alkotott, de általán elfogadott szó, mely hasonlat után a köznépies páhó-tól kölcsönöztetett. V. ö. PÁHÓ.
