Ő

Teljes szövegű keresés

Ő, harmadik személynévmás; tt. őt, v. őtet, tb. ők. Az ,őtet’ alakban kettőztetve van a tárgyeseti t rag: ő-t-et (mint az, ez névmásoknál a tájdivatos az-t-at, ez-t-et alaku tárgyesetekben, sőt az-t-at-at, ez-t-et-et alakokban háromszorozva is); azonban ,őtet’ alakot az irodalom is széltiben használja.
Nyomaték végett használtatik, valamint a többi személynévmás az illető ragok társaságában, a 3-ad személyi birtokraggal ellátott szó előtt, pl. ő háza, ő könyve, ő házai, ő könyvei; még pedig ha a személy több is: ő házok, ő könyvek, ő házaik, ő könyveik (ezek helyett: ők háza, ők könyve, ők házai, ők könyvei, ami különben Erdélyben divatos is). Így Ő Felsége. Ő Nagysága. Ő kegyelme. Ő szentsége. Végül: ő maga, ő neki, ő tőle, ő benne stb.
Az ő igen gyakran eléjön mind némely régieknél, mind tájdivatosan ű alakban is, pl. a régieknél a Nádor-codexben: „Hogy ütet halálra adnák.“ „Űtet neköd nem attok (adtuk) volna.“ A Góry-codexben: „És mene (mennyi) nagy szörnyüségös kín leszön az ű illetése.“ A régi magyar Passióban „Felele kedeg Judás, ki ütet elárulta.“ „Ű vacsorájok levén kedeg Jézus felvön kenyeret es megáldá, es megtöré, és adá ű tanejtványinak.“ „Es tehát űk szerzének neki harmincz ezüst pénzt.“ A Döbrentei codexben: „Köd és setét felleg űkörnyőle; igazság és itilet ű székinek segedelme. Űneki tűz előtte megyen és környől ü ellenségit gerjeszti. Ű villámási széles földnek fénylenek“ stb. Néha a régieknél lehet (szelletet) vesz maga elébe, pl. Bátori László bibliájában: „Annak okáért háborgatják vala hűtet (hűtet).... Jézus kedeg felele hűnekik.“ Szalay Ágoston 400 m. levele közől, pl. 1547-ből: „Hogy hők (hwk) be nem adják külenben.“ „Hogy imár (immár) azt hő be nem tudja szolgáltatnia.“ „De még az viczeespán sem adott az hő jószágából az mostani rovásba csak egy penzt es be.“ „Mert groff uram azt az hő számára vette.“ (Lehet mindenütt ,hü’-nek is olvasni). A régi Halotti beszédben pedig v szellettel: „Tilootåa vőt igy (egy) fa gyimilcsétől.“ „Mend vő fajánek haláloot evék.“ (Toldy F. olvasása szerént). Néha a régieknél utól is találjuk a szelletet. „Az miről szóltam Pozsonban szömélyöm szörént őh (ewh) k(egyelmé)vel.“ „Ércse meg uramtul, mi őh k(egyelmé)nek akaratja ez ith való dolgokból.“ Levél 1557-ből. (Szalay Ág. 400 m. l.). Némely ragokban ön; amely ön vagy önnön egyébiránt ,maga` szóval társulva visszaható, vagy visszatérő névmás: önmaga, v. önnönmaga; (V. ö. ÖN), de ez lehet ő maga is.
Közelebbi rokonságai a sínai egyik 3-ik személyi névmás: i (Schott szerént) vagy ie (hi? Endlicher szerént); a mandsu i; a kurd au, vagy o (Beregszászi), honnan ávi am. övé; a zend one (Beregszászi); a török o, vagy ol, mely egyszersmind távolra mutató névmás is, (a többi esetekben az l n-né s az o néha a-vá változván: onuñ v. onüñ, v. anüñ, övé, oña, v. aña, neki, oni, v. ani, őt, on-dan, v. añ-dan (ő)tőle, on-lar, v. an-lar, ők stb.), az északi tatároknál: ul, a krimmi tatároknál: o, vagy u; a szuómi nyelvben: hän; a mongolban az egyes alanyesetben nincs személynévmás, de a többi esetekben az ene mutató névmás esetei használtatnak. A persában ó, ói és vei; az arabban hüwe (hímnemü), az új arabban: hua, v. hue; és híje (nőnemü); a héberben hu, v. húa (hímnemü), és hí, v. hie (nőnemü) stb.
Eredetére nézve, figyelemmel egyedül a magyar nyelvre, alig kételkedhetünk, hogy az nem más, mint a mutató a szócska, mely némely származékokban o, pl. o-da, o-tt, o-ly szókban, s melytől az, régente gyakran oz is származik. A török-tatár nyelvekben is, mint föntebb láttuk, a puszta gyök: o, vagy a. Az o, vagy zárt magyar a, úgy változhatott ö-vé, mint ő s is am. ó-s, v. av-as. Tudjuk továbbá, hogy a magyarban a közelre mutató szócska: e, v. i, melytől a szintén közelre mutató e-z, i-ly (régiesen: ely) névmások, és i-de (régiesen: ede), i-hol v. e-hol stb. más mutató szók is származtak. Az árja nyelvekben szintén egyik mutató névmástörzs: i. (Vergleichende Grammatik v. Franz Bopp. II. B. S. 360. stb.), melyet közönségesen a latin i-s, i-d-ben is ösmerünk, s mely némely alakban e-re változik, pl. e-a, e-um, e-o (pl. ab eo) stb. Schott Vilmos szerént is az ene mongol mutató névmásban a törzs, vagy gyök e, mely a magyar népnyelvben, mint mindnyájan tudjuk, önállóan is divatozik. V. ö. A (1). Így tehát az ő névmást akár az a, akár az e mutató szócskától származtassuk, mi ellen nem igen lehet kifogás, rokonságokra mind az altaji, mind az árja nyelvekben találunk. Azonban csodálatos találkozás, hogy némely néger nyelvekben is mind a személynévmások, mind a közelre és távolra mutatók szintén az érintett magyar hangrend szerént alakultak. Ide irjuk Steinthal munkájából (Die Mande-Neger-Sprachen) az ide tartozó helyeket.
Személyes névmások:
Kép!!
 
Személyes névmások:
 
Soso nyelvMande nyelvBambara nyelvVai nyelv
Egyes 1-ső szem. ęń
(az ę annyi mint a magyar zárt ë)ęńęńęń
2-ik szem. iiei
3-ik szem. aaaa
Többes 1. sz. muku (tökéletes
a régi magyar muk, ma: mínk).ęńęńmu (magyar: mű)
2-ik szem. woalewu
3-ik szem. iiaa (a-nu)
Mutató névmások, még pedig közel mutatók a Soso nyelvben i v. yi (olvasd ji am. ez), a Mande nyelvben: nyiń, a Bambarában: ni; távolra mutatók a Soso nyelvben: na (am. az és ott), a Mande nyelvben: wo (am. az) stb. Kiválólag érdekesek magyar nyelvészre 1) a személyes névmások egyes számai: ęń, mely csaknem tökéletesen egyezik a magyar én, régiesen: en szóval, mely rövid e-vel ma is megvan az en-g-em, eny-é-m (= en-é-m) szók törzsében; a 2-dik személyi i v. e, mely a magyarban a közelre mutató i, v. e törzsnek felel meg i-ly, i-de, i-tt, i-hol, v. e-hol, e-z stb. szókban, sőt az önálló népies e közelmutató szócskában is; a magyar te, vagy ti-ben (pl. a ti-ed szóban), a toló vagy taszító t mellett szintén jellemző hang a közelséget mutató e, v. i; a 3-ik személyi 3 pedig épen a távolra mutató magyar a. 2) A mutató névmások közt is a ni egészen a közelre mutató magyar ni, (mely a sínai nyelvben a 2-dik személyi egyik névmás); s a na, (mely a sínai nyelvben is távolra mutató névmás) a magyar no szóval egyezik, mely, mint tudjuk, tova mozdítást, vagy mozgatást jelent. Ki tagadhatná csak ezekben is az emberi szellem közös működését, bár az egymáshoz legtávolabb álló nyelvekben? főleg pedig a magyar nyelv hasonlíthatlan rendszerességét a távolra és közelre mutatásban, amott a vastag vagy mély, emitt a vékony vagy magas önhangzók által; példák amarra: a (a népnyelvben), továbbá: az, azon, amaz, ahol, oda, ott, oly, v. olyan, onnan, amoda, amott, amonnan; emerre: e (a népnyelvben), továbbá: ez, ezěn, emez, ehol, v. ihol, ide, itt, ily, v. ilyen, innen, emide, emitt, eminnen.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages