ÖZVEGYJOG
ÖZVEGYJOG, (özvegy-jog) ösz. fn. Tulajdonképen az özvegyül hátrahagyott nőnek jogai, nevezetesen a birtoklási viszonyokra nézve. Valamely jószágot özvegyjoggal birni. A magyar törvény szerént az özvegyi jog áll az özvegynőnek illendő lakásában, tartásában, és (minthogy az özvegynőt úgy kell tekinteni mint a családhoz tartozó leányt), ha férjhez akarna menni, kiházasitásában, végre a hitbér kiadásában, meghalt férjének azon javaiból, melyekben, vagy mint özvegy (ha gyermekek is vannak), vagy mint hitves (ha gyermekek nincsenek) nem örökösödik.
