~ÖD
~ÖD, 1) második személyi birtokrag az egyesszámban oly nevek után, melyek gyök-, illetőleg vég törzshangzója ö, v. ü, pl. bőr-öd, köntös-öd, körm-öd, a többi vékonyhangzók után ěd, v. ed, pl. szěm-ěd, kincs-ed, kötel-ed. 2) másod személyi igerag a tárgymutató egyesszámban, pl. üt-öd, köszön-öd; hangrendi változattal: ěd, od, pl. néz-ěd, lát-od.
